Kellő farm: Állat és ember összhangban a természettel

Almásháza festői környezetében, a zalai dombok ölelésében található a Kellő farm, ahol két Soós Balázs – apa és fia – gazdálkodik. Itt élnek ridegtartásban a kárpáti borzderes szarvasmarhák, amelyek kizárólag a helyi legelők növényeit fogyasztják, és a tiszta vizű Kellő-patakból isznak. 

A történet 20 évvel ezelőtt kezdődött. A család Várpalotán tipikus kertvárosi életet élt: családi ház, vállalkozás, három gyermek. Soós Balázs hivatásos katonai szolgálat után telekommunikációs üzleteket üzemeltetett, mint mondja, jól menő vállalkozó volt, mindent megengedhetett magának, amit pénzen meg lehet venni, mégis úgy érezte, nem kerek az élete.

Úgy fogalmaz, 18 évet töltött a mókuskerékben, és a barátain is azt látta, ahogyan nő a vállalkozás, az életszínvonal, gyarapodnak az anyagiak, úgy csökken az ember szabadsága. Hosszas útkeresés után rájött, valójában az hiányzik az életéből, amit nem pénzben mérnek: a természet és a harmónia.

Út a Kellő patakhoz

Sokat gondolkodott azon, hogyan lehetne ebből kilépni. Évekig kereste a megfelelő vidéki helyet egy új élethez, mégsem sikerült olyat találni, ami a családnak és neki is megfelelt volna. Ekkor rájött, hogy nem a helyszínekkel van a probléma, a többiek nem akarnak kiszakadni a megszokott életükből. Ezért egyedül követte a vágyait.

Almásháza kicsi, csendes zsákfalu, zöld dombok ölelésében fekszik. A település szélén vásárolt egy istállót és 1,2 hektáros területet, az életét pedig úgy alakította, hogy teljes mértékig a természet határozza meg a mindennapjait.

Már a kertvárosban is tartott állatokat (amire a szabályozások lehetőséget adtak), kecskékkel és baromfival foglalkozott, sajtot, joghurtot készített azért, hogy egészséges élelmiszer kerüljön a család asztalára.

– A körülmények nem voltak megfelelőek sem az állatoknak, sem nekem, mert nem tudtam a takarmányozásukat megnyugtató módon megoldani, ki voltam szolgáltatva az árak ingadozásának. –

Az állatokkal érkezett az új kis birtokra, amelyen keresztülfolyik egy tiszta vizű ér, a Kellő patak, amiről új vállalkozását nevezte el. – Itt a legjobb az állatoknak, nekem pedig a legkevesebb gondom van velük – sorolja az okokat, hogy mi sarkallta az éles életmódváltásra.

– A kísérlet lényege az volt, hogy lehet-e minden nélkül élni? Mi kell ahhoz, hogy az ember stresszmentesen, boldogan élhessen, megvalósítsa magát és ne azon kelljen szorongania, mi lesz holnap, hogyan megy az üzlet, tudom-e fizetni a számlákat, a hiteleket, az autók fenntartását…

Eleinte nem gondolt gazdálkodásra, két évig a legfontosabb célja az volt, hogy minden nap jól érezze magát.

– Ez volt a nagy próba. Ekkor tapasztaltam meg, hogy az alapvető szükséglet kielégítésére naponta másfél órát kell fordítani. Utána az van, amit én akarok, azt csinálok, ami nekem örömet okoz, nem azt, amit mások határoznak meg számomra. Itt is van napi 10 óra munka, de én döntöm el, mikor, mivel foglalkozom, és ez az óriási különbség az előző életemhez képest – összegzi a farmon töltött idő tapasztalatait.

Borzderesek ridegtartásban, szalámik füstölve

Végül a szarvasmarhatartás, azon belül a kárpáti borzderes fajta mellett döntött. Beszerzésük nem volt egyszerű, mert annak idején alig több mint kétszáz példány élt az országban; szinte kihalófélben volt, ezért a fajta megőrzése is szerepet játszott a választásban. A fajtára már korábban felfigyelt, mert ezek az állatok tipikusan háztájiba valók, ridegtartásra alkalmasak, könnyen ellenek, különösebb szaktudást nem igényel a tartásuk.

Barátságos jószágok, még a bikák is kezesek, adott esetben igavonásra is alkalmasak.

Arra várt, hogy egy egész eladó állományra lecsaphasson, így sikerült egyszerre 10 tehenet és néhány bikát megvásárolnia. A saját területe mellé környékbeli elhagyott legelőket bérelt.

A család és a barátok azt gondolták, hogy pár év múlva elege lesz a tanyasi életből, de kiderült, hogy ez nemcsak egy hóbort, hanem az az életforma, amire vágyott. Bővítette a gazdaságot, területeket vásárolt, így ma már egy kis halastó is tartozik a birtokhoz.

A legelők mélyebben fekvő, fűzfákkal tarkított vizesebb részből és magasabb, dombos területből állnak, így az állatok minden időjárási körülmény között találnak legelhető füvet és ihatnak a patakból. Egész évben a szabadban élnek, a természetes közegükben.

Soós Balázs mindezeken felül eszközöket, gépeket vásárolt, amelyhez három kisebb összegű pályázat is a segítségére volt.

Az üszők értékesítése jelenti az egyik megélhetési forrást, az állatok jellemzően háztáji gazdaságokba kerülnek, és a gazdasági hasznon túl fontosnak tartja a fajta népszerűsítését is. A bikaborjak 1,5 éves korukban, amikor elérik a 300-400 kg-os súlyt, vágásra kerülnek. Eleinte a friss húst értékesítette, de folyamatosan keresett egy biztonságosabb megoldást.

– A kiszolgáltatottságot kerülöm a legjobban, a friss hús értékesítése pedig kockázatokkal jár, ezért úgy döntöttem, hogy készterméket állítok elő, olyat, ami jól értékesíthető és kuriózum is. – Ez pedig a füstölt borjúszalámi lett.

A kiváló minőségű hús adott volt, már csak egy jó recept kellett, ami meg is volt a családi legendáriumban a sváb nagymama jóvoltából. A kolbász ízére Soós Balázs még a gyerekkori nyaralások idejéből emlékezett, így elővette és felélesztette a száz éves családi receptet.

A szalámik már többféle ízesítéssel készülnek, a tartósságukat pedig az akác- és a bükkfák füstje adja. Hét éve tökéletesíti a receptet. Eleinte sertésszalonna hozzáadásával készítette, de nagy előrelépésnek tekinti, hogy a takarmányozással elérte, a faggyú is alkalmas összetevő legyen, így teljes egészében marhából származó terméket készít. Egy vágásból 150-200 rúd szalámi készül, amelyek hamar gazdára találnak.

Apa és fia együtt

Ifjabb Soós Balázs gyerekként nem csatlakozott az apjához, gimnazista korában viszont egyre több időt töltött a tanyán. Komolyan kosárlabdázott a pécsi sportakadémián, de egy sérülés megakadályozta a további sportpályafutását.

Korábban eszébe sem jutott, hogy agrárszakmát válasszon, de egyre közelebb került a természetes életmódhoz, így érettségi után a keszthelyi egyetem agrár­mérnök szakára jelentkezett és diplomát szerzett. Három éve együtt vezetik a gazdaságot.

Azt mondja, a további növekedés a cél, ezért azon dolgozik, hogy sajtkészítéssel egészítse ki a húsok és szalámik kínálatát.

Most a tej egy részét elfogyasztják, elmondásuk szerint naponta öt liter tejet isznak meg, és saját fogyasztásra készítenek sajtot, joghurtot. Ahhoz, hogy értékesítésre is tudjanak gyártani sajtot, több tejre van szükség, ezért fokozatosan gyarapítják a tehenek számát – az idén már 30 nőivarú egyed legel a birtokon.

Úgyhogy hamarosan neki láthat a sajtgyártásnak, ami az ő projektje lesz. Számára teljesen megfelelő ez az életforma, minden munkát ketten végeznek, és szinte mindent kézi munkával állítanak elő, ez a fajta alkotás pedig nagyon is kedvére való. A hosszú távú elképzelésekben szerepel a vendéglátás és a turizmus is.

Azt mondják, hogy a céljuk az önellátás megteremtése:

– Az ehhez vezető úton azt tapasztaltuk, hogy ezt egy család nem tudja megvalósítani, több család szoros összefogása szükséges, ezért egy olyan közösség összekovácsolásán dolgozunk, amelynek tagjai hasonlóan gondolkodnak és vállalják az önellátással járó életformát. Az első jelentkező egy fiatal pár, ők a közelben telepednek le és baromfitartással fognak foglalkozni.

Elképzeléseik szerint a közösség inkubátorház jelleggel működne, ők adnák a tapasztalataikkal megszerzett tudást és a már kialakult vásárlóközönséget, a tagok pedig különböző termékeket állítanak elő, amit közösen értékesítenek, illetve a legfontosabb cél, hogy egymással cserekereskedelmet folytassanak

Ez mindenki számára hasznos lenne, mert a vásárlóik igénylik a portfólió-bővítést, szeretnének baromfihúst, friss tojást, vegyszermenetes zöldségeket, gyümölcsöket és ebből készült termékeket. Úgy látják, hogy van igény a tiszta élelmiszerekre.

Fúrt kút és internet

A farmon nincs vezetékes víz és gáz, az áramot napelemek szolgáltatják, a vizet fúrt kút adja. Az idősebb Soós Balázs egy 15 négyzetméteres komfortnélküli házban él, az ideje nagy részét a szabadban, a természetben tölti.

Elmélete szerint, ha nincs rendszeres havi jövedelmed, ne legyenek rendszeres kiadásaid sem, ehhez sokáig tartotta magát. Azt mondja, most az egyedüli luxus, amiért havonta rendszeresen fizetnek, az a szélessávú internet.

A termékeiket ugyanis interneten keresztül értékesítik, és indítottak egy Facebook-oldalt is, ahol kis videókban mutatják be a gazdaságuk mindennapjait, az állatok életét, a velük való foglalatosságot, a születéseket, betegségeket, fejést, a szalámikészítést, az örömöket és a gondokat, amit már 30 ezren követnek.

A nagy érdeklődés ellenére Soós Balázs nem gondolja, hogy ez az életforma sokak számára követhető lehet. Tapasztalatai szerint a lemondásokkal járó, minden kényelmet nélkülöző élet nem való mindenkinek, ő viszont ebben megtalálta, amit keresett, a személyes boldogságát

– Ezen az életminőségen akkor sem fogok változtatni, ha anyagilag megengedhetem magamnak a magasabb életszínvonalat. Már most megtehetném, de nem fogom. Mihelyst megtenném, ugyanabba a helyzetbe kerülnék, mint amiből igyekeztem szabadulni.

Forrás: Kistermelők Lapja 
Fotó: Csatlós Norbert