Aszálytűrő kukorica: mi a titok?

Míg a júniusi hőhullám idején országszerte furulyázott a kukorica, egy családi gazdaságban szélesen lehajló, élénkzöld levelekkel bírta a forró szárazságot a növény. A regeneratív eszközöket alkalmazó birtokon komplex ökológiai programokkal veszik fel a harcot a klímaváltozással, és stabil termést biztosítanak a legnehezebb időkben is.

A kárpótlástól az ezer hektárig

A Szeredi család mai modern, regeneratív elveket követő gazdaságának gyökerei a kilencvenes évek elejére nyúlnak vissza. Szeredi Attila visszaemlékezése szerint édesapja, id. Szeredi András alapította meg a gazdaságot, amelynek ma már a fia, Szeredi András a harmadik generációs képviselője. Az alapító 1992-ben, a kárpótlási időszakban indította el a vállalkozást, és kifejezetten biztatta a környékbeli vezetőket is, hogy használják ki ezt a ritka lehetőséget. Minden rendelkezésre álló pénzüket földvásárlásba fektették. Amíg más gazdaságok modern traktorokat vásároltak, náluk régebbi technikával dolgoztak, de minden megtermelt profitot a földbe invesztáltak. A kezdeti húszhektáros terület néhány év alatt háromszáz hektárosra duzzadt. Egy váratlan piaci fordulat később hatalmas minőségi ugrást hozott: megfontolt hitelfelvétellel átvettek egy elhanyagolt termelési telepet és a hozzá tartozó földbérleteket, amivel azonnal elérték az ezer hektáros nagyságrendet.

Menekülés a zsákutcából 

A diverzitás nem új keletű hóbort a gazdaságban. A korai időszakban a vetésszerkezet elképesztően színes képet mutatott, később pedig az intenzív zöldségtermesztéstől a szántóföldi növények irányába mozdultak el. Az intenzív öntözéses zöldségtermesztés idején azonban komoly környezeti problémákkal szembesültek. A folytonos őszi betakarítások, a vízzel telített talajokon a nehéz gépek általi taposás miatt hatalmas belvizek alakultak ki. A klasszikus belvízproblémák ugyan megszűntek a váltással, de a talajok belső szerkezete évről évre romlott, tömörödött. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a mechanikai beavatkozásokra épülő hagyományos technológia zsákutca. A végső lökést egy 2017-es szakmai találkozó adta meg, ahol a forgatásmentes művelést gyakorló termelők osztották meg a tapasztalataikat.

Átállás a direktvetésre

Az átállás fokozatos, jól átgondolt folyamat volt. Először csak a szántást hagyták el, majd a tavaszi kultúrák alá egyre sekélyebben végezték a talajmunkát, míg végül eljutottak a teljes direktvetéses (no-till) technológiáig, ahol a vetőgép közvetlenül a bolygatatlan talajba helyezi a magot. A géppark átalakítása nem járt hatalmas költségekkel, a feleslegessé vált talajművelő eszközöket eladták. Az igazi befektetést nem a gépek, hanem a folyamatos tanulás, a szakirodalom olvasása és a saját kísérletek jelentették.

Amikor a kukorica nem furulyázik

A regeneratív termesztéstechnológia leglátványosabb vizsgája a rendkívüli időjárási helyzetekben jön el. Miközben a hagyományos művelésű táblákon a nyári hőségben a kukorica levelei összesodródnak, a no-till táblákon a növények állapota stabil marad. A titok a folyamatos talajtakarásban és a gyökérzóna épségében rejlik. A rendszerben az év jelentős részében állandó élő növényi takaró vagy vastag mulcsréteg fedi a földfelszínt. Ez a réteg szivacsként működik: a hajnali harmatot is visszatartja, miközben a bolygatatlan talajban kialakuló mély gyökérzet révén a kultúra sokkal több vizet és tápanyagot képes felvenni. A hozamok ezáltal stabilizálódnak, az inputanyagok költsége pedig drasztikusan visszaesik.

Ökológiai megoldások a kártevők ellen

A talajművelés elhagyásával új kihívások is érkeznek. A no-till legnagyobb növényvédelmi kihívása a mezei pocok jelenléte. A probléma kezelésére a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel léptek partnerségbe. Odúkat és mesterséges vércsetelepeket alakítottak ki az ártéri területeken, amelyeket a ragadozó madarak gyorsan birtokba vettek. A biológiai egyensúly visszaállításának másik pillére a mezővédő erdősávok szisztematikus telepítése. Harminc méter széles, többlépcsős széltörő erdősávokat alakítottak ki, amelyek fészkelő- és leshelyet is biztosítanak a madaraknak.

Folyamatos párbeszéd és stabil jövő

A gazdaság vezetői vallják, hogy kulcsfontosságú a társszakmákkal való folyamatos konzultáció. Törekednek arra, hogy a vetésszerkezet összehangolásával folyamatosan biztosítsanak virágzó felületeket a rovarok számára. Részben ennek eredménye, hogy a hagyományos növények mellett olyan különleges kultúrák is helyet kapnak, mint az oregánó. A gazdaság jövője biztos kezekben van, a következő nagy cél pedig egy innovatív vizes élőhelyrendszer és komplex vízgazdálkodási struktúra kialakítása. A végső cél az egészséges és tiszta élelmiszer-alapanyag előállítása.

Forrás: Kohout Attila, MezőHír