Hungarikumot segítő pályázat indul
A szocializmus a monokultúrás növénytermesztés útjába álló valamennyi gazdálkodási formát, így a korábban, elsősorban az Alföldön virágzó tanyavilágot ellehetetlenítette. Azóta az alföldi tanyavilág hungarikum lett, keresi fennmaradásának lehetőségeit, erre adhat segítséget a nemrég kiírt Tanyafejlesztési Program.
A Duna–Tisza közén, a Kecskeméttől Szegedig húzódó Homokhátságon azonban elszórtan megmaradtak a tanyák, mert az itteni szőlő- és gyümölcskultúrához szükség volt a helyben lakó, hozzáértő gazdákra. Azóta az alföldi tanyavilág hungarikum lett, keresi fennmaradásának lehetőségeit, erre adhat segítséget a nemrég kiírt Tanyafejlesztési Program.
Közel kétszázezren élnek tanyán
Becslések szerint ma közel kétszázezren élnek tanyán Magyarországon, míg a 19. század végén, az 1900-as évek elején ez a szám elérte a nyolcszázezret. A tanyán élők számát azért is nehéz pontosan meghatározni, mert a népszámlálási adatokba a külterületi lakóingatlanokban élők tartoznak bele, vagyis a tanyák mellett a szőlőhegy, a major, a bányászlakások, és az őrbódék is.
A török hódoltság alatt az alföldi aprófalvas településhálózat felégett, a népesség a mezővárosokba menekült, az állataikat pedig a kihalt falvak helyén maradt pusztákon legeltették, ahol télre átmeneti szállásokat alakítottak ki (ennek emlékét őrzik a -szállás végű településnevek).
A törökök kiűzése után a magyar parasztság visszavette a természettől a termőföldeket, mindennapi földművelési tevékenységükhöz ideiglenes ingatlanokat, tanyákat építettek, ahová rendszeren kijártak a környező városokból, később pedig a tanya vált állandó lakhelyükké.
Az alföldi tanyák kialakulásának útja, a létrejött telepek formája, rendeltetése, használati módja szinte mindenhol más. Közös azonban az, hogy a magánbirtokon létrejött pusztai szálláshelyeket mindenütt állatteleltetésre, valamint a nyári mezőgazdasági munkák idején megpihenésre használták, ahol főként csak akol, kunyhó, istálló állt.
A kezdetleges pusztai épületekben csak annyi időt töltött kint a városi parasztlakosság, amennyit az állatteleltetés, illetve a mezőgazdasági munkák végzése feltétlenül megkívánt. Leginkább szolgalegények és gazdafiak tartózkodtak kint a tanyán a telelő állatokkal, de a növénytermesztés szezonjában a nők is besegítettek az ottani munkákba.
A tanyák helyzete
A pusztán való tartózkodás általában csak az élet egy szakaszára szólt: az öregedő gazda átadta fiainak a birtokot, és beköltözött városi házába (generációváltás). A pusztán élők viszont munkabírókorukban is gyakran látogatták a városi házat. Ott éltek társadalmi életet. A városi házban és a pusztai tanyában osztottan élő család egysége a huzamos különéléssel sem szakadt meg.
A 19. század második felében, különösen a század vége felé már egyre gyakrabban előfordult, hogy a parasztcsaládok állandó jelleggel kiköltöztek tanyájukra. A tanya, amely lakást és egyben gazdasági egységet is jelentett, ekkorra egy gazdasági üzem középpontjává vált.
Az eredeti tanyák, a hagyományos alföldi tanyarendszer sorsa lényegében a második világháború utáni erőszakos politikai-hatalmi beavatkozások nyomán megpecsételődött. A tanyák többségének a leválasztása a volt mezővárosokról, a szocialista nagyüzemi kollektivizálás, az akkori külterületi építési tilalom, ezzel egyidejűleg a tanyavilág infrastruktúrájának fokozatos lemaradása, mind hozzájárultak a tanyák több évtizeden át tartó megszűnéséhez.
Ennek eredményeként a tanyán élők száma ötven év alatt a negyedére csökkent, csak ott tudtak fennmaradni, ahol különlegesek voltak a termelési adottságok, szakszövetkezetek működtek (elsősorban a Dél-Alföldön és a Duna–Tisza közén).
A tanyák helyzete az 1990-es rendszerváltozás után sem változott érdemben. Bár a kárpótlási törvény kedvezményezte az egykori tanyák körüli földterületek visszaszerzését, lényegében csak az egykor tanyán élők vagy a mostanság oda települők egyéni, családi erőfeszítéseinek köszönhető, hogy ismét átalakulóban van a tanyavilág.
A vitathatatlanul kedvezőtlen folyamatok, mint a tanyák népességének elöregedése, az elszegényedés, a bűnözés, a tájromboló építkezések, illetve a külterületi infrastruktúra-fejlesztés vontatott üteme ellenére tapasztalhatók pozitív fejlemények is. Új tanyák (külterületi lakóházak és más épületek) jelennek meg, a külterületi lakosok számának csökkenése mérséklődött az elmúlt évtizedben, sőt egyes városok környékén ismét nő. Érdemi próbálkozások jelentek és jelennek meg a hagyományos tanyák megújítására (Tanyafejlesztési Program).
A tanyasi lét külön életforma
Az nem kérdés, hogy a tanyasi lét egy teljesen külön életforma. És talán a legfontosabb az, ami a mai világból, különösen a városi közösségekből kezd kikopni, a tanyasi életben alapvető fontosságúak a szociális kapcsolatok. Meglehet, több száz méterre, kilométerre van a szomszéd, az emberek odafigyelnek egymásra, kapcsolatot tartanak a külvilággal. A tanyán élőknek szüksége van a közös identitásra, mert ez tartja egyben a tanyavilágot. Fontos az is, hogy megőrizzék és továbbadják a tanyavilág értékeit, azokat átmentsék a jövő számára.
Tanyafejlesztési Program célja (KAP-RD42-1-25)
A vidéki településeken élők életminőségének javítása és a vidék lakosságmegtartó képességének erősítése olyan kisléptékű infrastruktúra-fejlesztések támogatásával, amelyek hozzájárulnak az alapvető szolgáltatások biztosításához és a mindennapi élet megkönnyítéséhez.
Felhasználható olyan háztartási léptékű infrastruktúra-fejlesztésekre, mint a villamosenergia-rendszer kiépítése (áram bekötése), villamosenergia-ellátás fejlesztése, megújuló energiaforrás alkalmazása, ivóvízellátást szolgáló rendszer kiépítése és szennyvízkezelést, -tisztítást szolgáló rendszer kiépítése. A Tanyafejlesztési pályázatban a támogatási kérelmeket 2025. szeptember 4-től forráskimerülésig, de legfeljebb 2026. április 1-ig lehet benyújtani.
Forrás: Varga Tibor, magyarmezogazdasag.hu
