A Simahegyi Major tradicionális ízvilága

Sertéseket tart és hagyományos, magyar ízvilágú termékeket készít Maszlik Dávid Szentén, a Simahegyi Majorban. Itt megvalósul a szántóföldtől az asztalig folyamat, mert minden egy kézben van a gazdaságban: a saját szántókon megtermelt takarmánnyal etetik a saját kocáikat, melynek malacaiból állítják elő termékeiket.

Maszlik Dávid előre leszögezi, hogy parasztembernek tartja magát, ami születési előjoga is, és ez a kifejezés számára nem negatív előjelű. Nem is tudná másként elképzelni az életét, még akkor sem, ha a gazdálkodás „nehéz kenyér”, mert mint fogalmaz, ezt az életformát az anyatejjel szívta magába, gyerekkori berögzülés, amitől nem lehet szabadulni

Saját jogon 2015-től gazdálkodik Nógrád vármegyében, Szentén.  Sopronban vadgazda mérnöknek készült, végül favágónak állt, erdőgazdálkodással foglalkozott. A család rendelkezett ugyan földterületekkel, de ahhoz kevéssel, hogy gazdaságot lehessen alapozni rá, ezért az erdőgazdálkodásból származó jövedelmét földvásárlásokba fektette. Jelenleg 50 hektár szántón búzát, kukoricát, árpát, napraforgót termeszt, amelyből a sertések takarmányozását oldja meg. Az erdőgazdálkodást sem engedte el teljesen, közel 20 hektár erdő tulajdonosa. Az idén pedig friss diplomás mezőgazdasági mérnök is lett.

– Ebben az évben vásároltam egy kocát: Nyakaska volt az első, és ma is autentikus arca a gazdaságnak. Már nyugdíjas, de még velünk van – mondta a kezdetekről, amikor még elsősorban nem az állattartás volt a cél. – Valójában azért lettem állattartó, mert az egyik évben nem tudtam rendes áron eladni a búzát, ezért azt gondoltam, hogy akkor inkább állatokkal etetem meg itt a gazdaságban.

Az mezőgazdaság, különösen a növénytermesztés és az abból származó bevételek időszakossága is az állattartás mellett szólt. Az aratás, a termények értékesítése, illetve a támogatások az év második felében érkeznek, az első felében viszont csak kiadások vannak.

A sertés azért tűnt jó ötletnek, mert a januártól tavaszig tartó időszakot pénzügyileg át lehet hidalni a malacok eladásával. Ami megmaradt, abból lett hízó, magyarázza, hogyan mélyült el az állattartásban. Ottjártunkkor 60 sertésből állt az állomány. Ez persze csak egy napra igaz, mert hetente kettő hízót feldolgoznak, a kocák pedig közben fialnak.

Balogh Kinga, Dávid társa felel az állatokért. Kíváncsi vagyok, a csinos, fiatal gazdaasszony hogyan keveredett bele az állattenyésztésbe. Mint mondja, először gyerekkorában a nagyszülei révén, aztán egészen másfelé vette az irányt: vendéglátásban és kereskedelemben dolgozott. Amikor megismerkedett Dáviddal, ismét belebonyolódott a mezőgazdaságba. Végül dönteni kellett, és a gazdaság győzött.

Kinga rajong az állatokért, a gazdaság összes állatára úgy tekint, mintha házikedvenc lenne. Képes a legvadabb kutyát is kezessé tenni, minden kocának nevet ad, dédelgeti, és ha kell, éjszakákon át segíti a fialást. Ez kicsit meg is nehezíti a helyzetét, mert eljön az a pillanat, amikor meg kell válni tőlük.

– Azt már megtanultam, amelyik hízó rövid ideig marad a tanyán, annak nem szabad nevet adni, nem szabad sok időt tölteni vele, mert lelkileg tönkremegyek.  A malacok nagyon okosak, és nagyon tudnak ragaszkodni. Azt mondtam, ha nekem kell a hízót elvinni a vágóhídra, akkor befejezem – meséli az állatokkal való kapcsolatát.

Egy pályázatnak köszönhetően 2019-ben új, modern sertéstelepet építettek, és megszüntették a külterjes állattartást. 2022 decemberében pedig megvásárolták az egykori kétbodonyi termelőszövetkezeti major egy részét, ahol kialakították az új és hatékony húsfeldolgozót..

A feldolgozás sem szerepelt a tervek között, csak az élő malacok, hízók értékesítése volt a cél. De néha az eladás is akadozik, egy alkalommal addig hitegette a vevő, hogy megvásárolja az egyik malacot, amíg az rendesen meghízott, de még akkor sem vitték el.

– Nem volt más megoldás, le kellett vágni, nekiláttunk úgy, ahogyan azt a nagyszülőktől láttuk. Egészen jól sikerült, így beindult a feldolgozás is.

– Figyelünk arra, hogy a mai kornak és a fiatalabb generációnak is megfeleljen. A termékeink adalékmentesen készülnek, az ízeket a só, bors, paprika, köménymag, fokhagyma, majoránna adja. A füstölt árukat pedig hagyományos eljárással bükkfán füstöljük, de már modern füstölőben, ahol egész évben azonos minőséget tudunk előállítani. Próbáljuk a modern szemléletet és hagyományokat összekötni.

A kínálatban csemege és csípős kolbász, különféle szalonnák, tepertő, tepertőkrém szerepel. Nagyon népszerű a borókás kolbász, a szalámi és az abárolt szalonna fűszermázzal a tetején.

S hogy mennyire kelendők manapság a tradicionális paraszti termékek? Dávidék azt tapasztalják, a vásárlók kezdik újra felfedezni és újra megismerni a régi ízeket, és egyre több fiatal is érdeklődik iránta.  Ők pedig szeretnék tovább öregbíteni a paraszti termékek jó hírét.

A Simahegyi Major termékeivel Budapesten több viszonteladó üzletében lehet találkozni, szállítanak éttermeknek és szállodáknak a hagyományos magyar húsáruból, és jó felvevőpiacnak bizonyult néhány környékbeli település kis piaca is.

Dávid szerint a termőföldtől az asztalig „szlogen” mára kissé elcsépeltté vált, de ők valóban ebben a szellemben gazdálkodnak, hiszen a takarmány megtermelése, az állatok szaporítása, felnevelése, feldolgozása náluk mind egy kézben van. Ezt szeretnék átadni és megismertetni azokkal az emberekkel, akik érdeklődnek a termékeik iránt. Ezért vendéglátásban is gondolkodnak. Először az Országos Kéktúra útvonalára építenének, amely a tanya kerítése mellett vezet el. Azt tervezik, hogy a túrázóknak pihenőt, kóstolási és vásárlási lehetőséget biztosítanak, később egyszerű turistaszállót üzemeltetnének. Télen pedig hagyományos disznótoron lehetne a majorban részt venni. Ezek a távlati tervek, de Dávid erre most azt mondja: „egyelőre jöjjön ki a matek hónapról hónapra, utána haladhatunk előre tovább.”

Forrás: Sárközi Judit, Kistermelők Lapja