Multitól a legelőig – életváltás Nádudvaron
Egy multinacionális karrierből kinőtt, ma már országosan is jegyzett húsmarha-törzstenyészet története rajzolódik ki Boros-Forrai Valéria szavaiból. A nádudvari gazdálkodó és férje több mint egy évtized alatt jutott el a főállás melletti kísérletezéstől egy 1600 hektáron működő, modern technológiákat alkalmazó, állattenyésztő gazdaságig.
A fejlődés kulcsa a fokozatosság, az adatalapú döntéshozatal és a minőség iránti következetes elköteleződés volt.
– Én úgy érzem, hogy sodort bennünket az élet ebbe az irányba – kezdi történetét Boros-Forrai Valéria, amikor a gazdaság indulásáról kérdezem. – 2014-ben még mindketten főállás mellett kezdtünk el gazdálkodni. A férjem egy nagyvállalatnál dolgozott, én pedig egy multinál, Debrecenben. A mezőgazdaság azonban mindkettőnk életében jelen volt, ha nem is fő irányként.
Valéria családi háttere félig kötődött az agráriumhoz. Édesapja 47 éven át dolgozott inszeminátorként, a család kisebb léptékben növénytermesztéssel és gyümölcstermesztéssel is foglalkozott. Férje családja ezzel szemben kifejezetten állattenyésztő múlttal rendelkezett, juh- és szarvasmarhatartással.
– Én igazán akkor csöppentem bele ebbe a világba, amikor a gimnáziumi éveim alatt megismerkedtem a férjemmel. Aztán mindketten más irányba mentünk tovább, közgazdászok lettünk, Budapest, majd Debrecen következett, stabil munkahelyekkel. A fordulópont sajnos egy tragédia volt: az apósom halála. A férjem hallani sem akart arról, hogy a marhaállományt leépítsük, inkább úgy döntöttünk, hogy tovább visszük – mesélte. A gazdálkodás kezdetben óvatos, lépésről lépésre építkező volt.
– Az elején még főállás mellett csináltuk, de minden évben egy kicsit többet vállaltunk. Megragadtuk azokat a lehetőségeket, amelyek akkor elérhetők voltak: nemzeti parkos legelőbérletek, az akkori NFA-pályázatok. Így jutottunk legelőkhöz és szántókhoz is, ami kulcskérdés volt, mert a legeltetés mindig gondot jelentett számunkra.
A területek bővülésével az állomány is gyarapodott. Kezdetben vegyes fajtájú, főként magyartarka keverék árutermelő állománnyal dolgoztak, majd egyre tudatosabban kezdtek gondolkodni a minőségről.
– Amikor már láttuk, hogy a gazdaság stabilan működik, és sorra tudtunk élni az állami, kormányzati és uniós pályázatokkal, akkor jött a következő lépcső. Gépekhez, eszközökhöz jutottunk, a Darányi Ignác Terv és kertészeti géppályázatok is segítettek. Elkezdődött a növénytermesztés is, és közben bennünk is megfogalmazódott: ezt szeretjük igazán csinálni – mondta a gazdasszony.
A döntés, hogy mindketten felmondanak a multinacionális környezetben, nem egyik napról a másikra született.
– Egyszer csak azt vettük észre, hogy sokkal közelebb kerültünk a természethez, az anyaföldhöz, az állatokhoz, mint ahhoz a monoton folyamatrendszerhez, amit korábban csináltunk. Néhány évvel a gazdálkodás megkezdése után mindketten felmondtunk, közben pedig családot is alapítottunk. Akkor már nem volt kérdés.
A gazdaság ma 1600 hektáron működik, ebből mintegy 450 hektár gyep és legelő. Az állomány 600 szarvasmarhából áll, 250 anyatehénnel.
– A takarmány több mint 90 százalékát saját magunk termeljük meg. Amit vásárolunk, az főként premix, esetenként repcedara a borjaknak, de ez elenyésző rész – mondta.
A tenyésztési irány kiválasztása hosszú mérlegelés eredménye volt.
– Sok fajtát megnéztünk, és azt is figyelembe kellett vennünk, hogy a hortobágyi szikes talajon melyik bírja igazán a körülményeket. Végül a francia limousin fajta mellett döntöttünk. Kiváló húsminőséget ad, és strapabíró.
2019 óta a gazdaság törzstenyészetként működik, és már a kezdetektől úttörő megoldásokat alkalmaznak.
– Az idősebb tenyésztőtársaim gyakran mondják, hogy sokan egy emberöltőt várnak arra, hogy ilyen minőségű tenyészbikákat állítsanak elő. Mi a kezdetektől genomikai vizsgálatokra alapoztunk, francia és bécsi laborokban. Megnéztük, hogy genetikai szinten milyen adottságai vannak egy-egy állatnak, és erre építettük a párosításokat.
Az egyik tenyészbikájuk rövid idő alatt nemzetközi szinten is elismertté vált.
– Két év után született meg az a tenyészbikánk, amelytől 4 év múlva már szaporítóanyagot is tudtunk értékesíteni. Ez óriási visszajelzés volt számunkra, ma már a világ több pontjára értékesítünk – mesélte.
A mindennapi működésben a digitalizáció szinte alapvető.
– Nem négyzetrácsos füzetből dolgozunk, hanem Excelből és telepirányítási rendszerekből. Nyaki és fül-transzponderekkel követjük az állatok aktivitását, kérődzését, egészségi állapotát. Sokszor már akkor jelez a rendszer, amikor még szemmel nem látható a probléma.
A technológia azonban nem váltja ki a tapasztalatot.
– Meghallgatjuk az idősebb gazdákat, illetve nagyon sokat tanultunk a szüleinktől, illetve néhai apósomtól, anyósomtól is. Azt gondolom, a siker ott van, ahol a modern eszközöket össze tudjuk fonni a régi tudással.
Valéria szerint a mezőgazdaság ma legalább annyira szellemi és gazdasági munka, mint fizikai.
– A pályázatírás, az adminisztráció, a pénzügyek hatalmas részt tesznek ki. Ebben a közgazdasági tudásunkat sokkal jobban tudjuk kamatoztatni, mint korábban.
A család szerepe mindvégig meghatározó maradt.
– A Covid-időszakot például kifejezetten jól éltük meg. Sok időt tölthettünk együtt a gyerekeinkkel a határban, a legelőn, az állatok mellett. Visszatekintve az elmúlt tíz évre, talán akkor volt együtt a család a legtöbbet.
Boros-Forrai Valéria ma már nemcsak gazdálkodó, hanem a Hajdú-Bihar vármegyei Gazdasszony Gazdakör elnöke is.
– Fontosnak tartom a hagyományőrzést, a közösséget, azt, hogy a következő generáció is értse, honnan jön. A modern technológia mellett ezek adják meg azt az alapot, amire hosszú távon is lehet építeni – fogalmazott.
A nádudvari gazdaság története így nemcsak egy sikeres húsmarhatenyészet fejlődése, hanem egy tudatos életváltásé is, ahol a számok, az adatok és az érzelmi kötődés ugyanúgy szerepet kapnak.
Forrás: Horváth Attila, Agroinform.hu
