Malárián túl, kakaóbabon innen
Egy alig húszfős észak-nyugati határ menti faluból indul a története annak a különleges csokimanufaktúrának, amelynek egyik alapítója még életét is kockára tette egy kakaóültetvény-látogatás során. Foki Izabella és Koncos Zoltán egy olyan életformában gondolkodnak, ahol a munka és a környezettudatos szemlélet tökéletes egyensúlyban létezik.
Albertkázmérpuszta, Futrinka utca 1. – ez az a cím, ahol a ChocoCard csokoládék készülnek. A ház mögött kialakított műhelyben már több mint tíz éve folyik a bean-to-bar csokoládék gyártása, vagyis minden egyes tábla a kakaóbab feldolgozásának teljes folyamatát tükrözi. Az alapítók, Foki Izabella és Koncos Zoltán tudatosan választották ezt az utat és már a kezdetekkor is arra törekedtek, hogy ne csupán csokoládét áruljanak, hanem szemléletet is közvetítsenek.
A pár nem törekszik növekedésre, nem akarnak alkalmazottakat, a munkát ketten végzik. A gyártást és látogatói programokat úgy szervezik, hogy az ne zavarja meg saját életritmusukat. Céljuk, hogy megőrizzék a függetlenségüket, még akkor is, ha ez gazdasági kompromisszumokat jelent. A manufaktúra működését a fenntarthatóság, az etikus beszerzés és a minőség iránti elkötelezettség határozza meg. Az évek során számos kakaótermelő országba látogattak el: Nicaraguától Madagaszkárig, Tanzániától Mexikóig. Tapasztalataik szerint a közvetlen kapcsolat a farmerekkel nemcsak jobb alapanyagot jelent, hanem garanciát arra is, hogy a bab nem kizsákmányoló körülmények között kerül feldolgozásra. Ez a hozzáállás több éves lelkiismereti válságból fakad, amikor még nyugat-európai pasztillákkal dolgoztak – ám miután felismerték az ezek mögött rejlő visszásságokat, teljesen áttértek a saját feldolgozásra.
2024 elején egy afrikai tanulmányút során Foki Izabella maláriát kapott, a legsúlyosabb típusból. Hetekig kórházban volt, lélegeztetőgépen, mélyaltatásban – az orvosok szerint immunrendszere mentette meg. Ennek ellenére határozottan állítja: visszatérne, ha újabb kakaóültetvényeket látogathatna meg.
A páros gazdaságilag is tudatos: évente két tonna kakaóbabot dolgoznak fel, bevételük 2023-ban 23 millió forint volt. A gépeiket lépésenként szerezték be és a munka ritmusát is ők diktálják. Nem a piaci trendek hajszolják őket, hanem a minőség és a személyes elkötelezettség. A csokoládéik 3200–3500 forintba kerülnek, de a vásárlók nemcsak terméket kapnak, hanem történetet is. A ChocoCard név a kezdeti időkben még a csokilapokra csúsztatható képeslapos dizájnhoz kötődött, ma viszont a „bean-to-bar” (a csokinyalókák medveformája után) szóviccel utalnak termékeik eredetére és játékosságára. A kínálat mára rendkívül színes: a fűszeres étcsokoládéktól a gyümölcsös fehérekig, bonbonokig és drazsékig terjed. Minden recept saját és minden termék etikus babból készül.
A csokoládék mellett Izabella a háztartást is hasonló elvekkel vezeti: a családnak szánt húsért csokival fizetnek ismerős gazdáknál, az állataik hosszú életet élnek és a szombati piacozás is a közvetlen termelőktől való vásárlás filozófiáját követi. Az életük tehát nemcsak munka, hanem tudatos döntések sorozata, amiben a csokoládé csak egy, bár igen hangsúlyos szereplő.
Foki Izabella és Koncos Zoltán története nem csupán egy családi vállalkozás példája. A ChocoCard egyfajta értékrend, amelyben a kézműves minőség, a személyes felelősségvállalás és az etikus működés találkozik. Mindez egy kis faluban, a Futrinka utcában valósul meg – távol a világ zajától, de közel a világot mozgató kérdésekhez: mit eszünk, honnan származik, és milyen áron.
Forrás: Forbes.hu cikke alapján- Árvay-Szöke Nóra
