”Nehéz időkben is pozitívan”

A mezőgazdaság nehéz időket él meg az utóbbi pár évben, nem csak a szántóföldi növénytermesztőket sújtja az aszály, a klímaváltozás, és a globális piac, hanem a méhészet is kihívásokkal küzd. Takács László méhész mesélt nekünk arról, hogyan látja a méhészet jelenlegi helyzetét, és milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt évek kihívásai során.

Jászboldogházán élek, és közel 40 éve része az életemnek a méhészet. Gyermekkoromban nagyapám Kerekes Géza szerettette meg velem a méhészkedést. A nagyszülők sok éven keresztül tartottak méheket. Az ország messzebbi régióiba is elvándoroltak (Nógrád, Nyírség). Sokat segítettem nagyapámnak a pergetéseknél, vándorlásnál. A Mátrában napokat töltöttünk el együtt, kettesben, amikor akácvirágzás volt. Nagymamám egészségügyi felelősként is tevékenykedett, melyet később átvettem tőle. Saját méheim körülbelül 30 éve vannak és 20 éve főállású őstermelőként tevékenykedem. 15 éve Gödöllőn méhész szakképesítést szereztem. 

Amikor elhatároztam, hogy ebből szeretnék megélni főállású őstermelőként eleinte, mint minden vállalkozás nagyon nehéz volt. Sok pénzt kellett visszaforgatni ahhoz, hogy újabb és újabb eszközöket, gépeket, járműveket tudjak vásárolni. Az évek alatt sikerült vásárolnom a lakóhelyemen egy tanyát, ez lett a méhek állandó telephelye. A falu szélén, ahol nem zavar senkit egy működő méhészet. 

Kezdetben gyalogkaptáraim voltak, de az évek múlásával, lecseréltem őket Nagyboconádi melegépítményes 72 családos tolnai konténerre. Jelenleg ebből 3 db van. Összesen 240 család méhecskével dolgozok. A szaporítást továbbra is gyalogkaptárban tartom. Főként egyedül méhészkedek, a pergetéseknél segít a családom és arra az időszakra alkalmazok 1-2 embert segítőnek. Ez a munkavégzés körülbelül fél éves időtartamot igényel, márciustól szeptemberig. Ezalatt az idő alatt kell megkeresni azt a bevételt, ami elegendő egész évre. 

A főszezon májustól augusztusig tart, ilyenkor virágzik az akác és a napraforgó, ebben az időszakban szaporítok, ilyenkor van a méhekkel a legtöbb munka.  Vándor méhészetem van, egy 18 tonnás teherautóval szállítom a konténereket. Fűzre, repcére, akácra és napraforgóra viszem őket. A pergetés általában a helyszínen történik, pár éve vásároltam és kialakítottam egy pergető konténert, amit szintén a teherautóval szállítok a méhekhez. Ebben egész évben benne vannak a pergetéshez szükséges eszközök. A mézet nagytételben értékesítem felvásárlóknak, de emellett kis tételben, üvegezek is, de csak helyben. Engedéllyel rendelkezek. Édesanyámmal közösen leszerződtünk egy mézfelvásárló céghez, így a méhészet mellett felvásárlással is foglalkozok. 

2017-ben megalakult a Jászsági Mézlovagrend, melyben feleségemmel együtt alapító tagok vagyunk. A lovagrendek Magyarország nagyköveteinként fő célkitűzésük a magyar méz és méhészeti termékek népszerűsítése, magyar, illetve a mi esetünkbe a jászsági mézfogyasztás növelése. Próbáljuk meggyőzni az embereket arról, hogy miért fontos, hogy termelőtől jó minőségű magyar mézet vásároljanak. 

2014-ben Magyarország is csatlakozott a 2007-ben indult Európai Mézes Reggeli programhoz. Ennek célitűzése szintén a magyar méz népszerűsítése csak ebben az esetben a gyerekek számára. Több ezer gyermek évente egy alkalommal a magyar méhészek által felajánlott mézet fogyasztja az iskolákban tízórai keretén belül. Minden gyermek, azok is, akik nincsenek befizetve. A reggeli mellett a gyermekek számára is érthető nyelven előadásokat tartanak a méhészek a méhekről, a méz egészségügyi fontosságáról. Méhészeti ruhákat, eszközöket visznek be, melyeket fel lehet próbálni és meg lehet nézni. Feleségemmel és több helyi méhésszel összefogva mi is részt veszünk ebben a programban. Lakóhelyünk és a szomszéd település általános iskolájában és óvodájában tartunk mézes reggelit. Nagyon pozitívak a visszajelzések, örülnek a gyerekek, amikor megérkezünk. 

Sajnos az elmúlt évek nem túl kedvezőek a méhész ágazat számára. A kezdődő háború után a felvásárlási ár a felére esett vissza, ami azóta sem rendeződött. A csapadék hiánya szintén nem túl kedvező a méheknek, hiszen nincs víz, nincs virág se, így virágpor se, ami létfontosságú a méhek szaporodásához. A téli betelelésnél szintén fontos, hogy elegendő virágpor legyen, hogy a méheknek megfelelő mennyiségű zsírtestjük termelődjön és átvészeljék a téli hónapokat. 

Nagy probléma még az atka is, hiszen Magyarország méhészetei erősen atkaszennyezettek. Sajnos többféle szer alkalmazása is szükséges ahhoz, hogy hatékony legyen ennek a kártevőnek az elpusztítása. 

Bár jelenleg elég elkeserítő a helyzet, de próbálok mindig pozitívan hozzáállni ehhez a szakmához, hiszen ezt csak úgy lehet hatékonyan és sikeresen végezni, ha szeretem is, amit csinálok. A családom támogat benne, nem merült fel soha, hogy felszámoljuk az állományt. Sok mindent elértem már a 20 év alatt, természetesen még mindig van mit fejleszteni. Az állami támogatásokat én is igénybe veszem minden évben, hiszen jól jön, ha csökken a költség. 

Bízok benne, hogy rövid időn belül rendeződnek az anyagi nehézségek és újra olyan lesz ez a szép szakma, mint pár évvel ezelőtt. Az elődeink értékeit átörökíteni a jövő generációjának így érdemes, jó példa lehet ez bárhol a világban, nem csupán Jászboldogházán.

Forrás: Pap Béla, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.