Egyedi sütemények Monokról, helyi ízekből

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Monokon jártam, ahol egy kis házi cukrász manufaktúrában olyan sütemények készülnek, amelyek nemcsak finomak, hanem a helyi termelők munkáját, a természet ízeit és egy bátor nő történetét is magukban hordozzák. Nagy-Nádházi Rékával beszélgettem.

Nagy-Nádházi Réka házi cukrász manufaktúrája Monokon működik, a Zemplén lábánál. Egyik legismertebb terméke a répatorta, de valójában minden süteménye egy történetet mesél – a termőföldről, az elhivatottságról és az újrakezdésről.

– Réka, hogyan kezdődött a történeted a cukrászattal?

– 2016 nyarán, egy miskolci kávézóban. Beszélgetésbe elegyedtem a tulajdonossal, és felvetettem neki, hogy miért nem tartanak valamilyen süteményt is a kávék mellé. Mire visszakérdezett: van-e ötletem? Spontán rávágtam, hogy mi lenne, ha répatortát kínálnának. Megsütöttem a saját receptem alapján – és osztatlan sikert aratott. Akkor éreztem először azt a belső bizonyosságot, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom.

– Ezek szerint egy éles váltás volt az életedben?

– Igen, de nagyon tudatos volt. Szerettem az előző munkámat is, pörgős, kapcsolatokkal teli világ volt, de mindig motoszkált bennem, hogy szeretnék valami másba, valami kézzel foghatóba kezdeni. A cukrászatban megtaláltam ezt: alkotás, önállóság, természetközeli lét.

– Mi az, amit már a kezdetektől fontosnak tartottál a süteményeidben?

– A természetes alapanyagokat, a helyi értékek megőrzését. Már az elején eldöntöttem, hogy nem akarok nagyipari cukrászatot. A családi gyümölcsösünkben megtermő gyümölcsökből – sárgabarackból, málnából, jostából, meggyből, áfonyából és ribizliből – készítek lekvárokat, szörpöket, amelyeket aztán a sütikhez is használok. Ezek adalékanyagmentesek, igazi, tiszta ízek.

– Honnan szerzed be a többi hozzávalót?

– Törekszem arra, hogy minden lehetőleg a környékről jöjjön. A túrót, tojást, vajat és mézet kistermelőktől, őstermelőktől vásárolom. Ez számomra nemcsak minőségi kérdés, hanem egyfajta közösségi szemlélet is. Szeretek együttműködni a helyi termelőkkel – hiszen ugyanazért dolgozunk: hogy értéket adjunk a környezetünknek.

– Kik a vásárlóid?

– Kezdetben magánemberek voltak, de hamar csatlakoztak kávézók is. Sokan újra és újra visszajönnek, mert érzik a különbséget. A sütemények nemcsak finomak, hanem személyesek is. Mögöttük áll egy történet, egy ember, egy vidék.

– Van olyan pillanat, amit különösen meghatározónak érzel az eddigi utadon?

– A legelső répatorta élménye biztosan ilyen, de az is, amikor először hívtak vissza egy kávézóból azzal, hogy elfogyott minden. És az is emlékezetes volt, amikor megéreztem, hogy a vásárlók visszajelzései új értelmet adnak a munkámnak. Egyre világosabbá vált, hogy ez nemcsak cukrászat, hanem egy küldetés.

– Mi a célod a jövőre nézve?

– Megmaradni ezen az úton. Továbbra is szeretnék házias, természetes, szeretettel készült süteményeket készíteni. Olyanokat, amelyekben benne van a Zemplén, benne vagyok én, és mindenki, aki hozzájárult az alapanyagokhoz.

Réka története arra emlékeztet, hogy az igazán maradandó dolgok gyakran kis helyeken, csendben születnek – de ha őszinték és tiszták, messzire elhallatszik az ízük. Monokon egy kis cukrászműhely nemcsak édességet készít, hanem értéket – és talán egy kicsit reményt is.

Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.- Tóth Ágnes