Turisztikai fejlesztések a simontornyai várnál

Ünnepélyes keretek között adták át Simontornyán a vár környékének átfogó turisztikai fejlesztéseit. A beruházás összértéke 320 millió forint, amelyből új fogadóépület épült, parkolók létesültek, megújultak a zöldfelületek, és a látogatói élményt számos modern megoldással gazdagították.
A vendégek érkezését mostantól egy korszerű fogadóépület teszi kényelmesebbé, ahol kisfilmek és freskók idézik fel a vár sokszáz éves múltját. A város két pontján összesen 33 új parkolóhely várja az autósokat: 18 a fogadóépület mellett, további 15 közvetlenül a várnál, köztük elektromos töltővel ellátott beállók is. A parkolókból rendezett sétányokon juthatunk el a várhoz, útközben pedig új pihenőhelyek és információs táblák segítik a felfedezést.
A fejlesztés egyik legizgalmasabb eleme a digitális bemutató: a vár négy korszakát feldolgozó történeti és tájrekonstrukció VR-szemüvegen is megtekinthető, így a látogatók szó szerint „beléphetnek” a múltba. Emellett interaktív eszközök, további kisfilmek és magyarázó táblák ismertetik a település és a vár történelmi jelentőségét. Az egész környezet rendezett, tiszta, a modern elemek pedig jól illeszkednek a középkori falak hangulatához.
A munkálatok 2023-ban kezdődtek a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program Plusz 236 millió forintos támogatásával. Egy idei kormányhatározat értelmében a vár 2025. szeptember 15-től a simontornyai önkormányzat tulajdonába kerül.
A Sió folyó mocsaras vidékén, Tolna vármegye északi részén álló simontornyai vár a 13. század végén, a tatárjárást követően épült. Az évszázadok során olyan neves családok birtokolták, mint a Lackfiak, a Kanizsaiak, Ozorai Pipó vagy a Garaiak. A 16. század elején reneszánsz palotává alakították át, majd a török hódoltság idején mintegy 150 évig egy szandzsákbég rezidenciájaként működött. Katonai szerepének csúcspontját a Rákóczi-szabadságharc alatt érte el, amikor a kurucok egyik legfontosabb dunántúli bázisa volt.
1764-ben a Styrum Limburg család elhagyta a várat, amely ezt követően elvesztette eredeti funkcióját: magtárként, raktárként, sőt átmeneti lakóhelyként is használták. Régészeti feltárása 1960-ban kezdődött, 1975 óta pedig múzeumként működik, mostantól pedig egy korszerűen megújult környezetben várja látogatóit.
Forrás: Halász Gabi, Csodálatos Magyarország