Válságálló REL: jövőálló élelmiszerrendszerek
Hogyan tehetjük válságállóvá a helyi gazdaságot és az élelmiszerrendszereket? A REL szervezők napján a rövid ellátási lánc szereplői közösen gondolkodtak. A jövő és a vidék megtartóképességének kulcsa a folyamatos tudásátadásban, a stabil hálózatépítésben, és a helyi közösségek erejében rejlik.
Az élelmiszerrendszerek jövője napjainkban egyszerre gazdasági, társadalmi és bizalmi kérdés. A Széchenyi István Egyetemen megrendezett IV. REL (Rövid Ellátási Lánc) szervezők napja idén is valódi szakmai műhellyé vált. Ásványi Balázs dékánhelyettes nyitóbeszédében hangsúlyozta, a REL ma már élő kapcsolatot teremt ember és termelő, valamint a hagyomány és az innováció között. Ezt erősítette meg a Kislépték Egyesületet méltatva Fieszl Csaba, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. Vidék- és Térségfejlesztési Egységének vezetője is, kiemelve, hogy a REL-szervezők csendes, ám elengedhetetlen munkája tartja életben a vidék megtartóképességét. „Olyan tudással vagytok felvértezve, ami a termelők megmaradását segíti, ami a helyi termék piacra jutását támogatja.”
A FOSTER projekt kutatásaira alapozva előadásában Kujáni Katalin, a Kislépték Egyesület elnöke rámutatott, hogy az élelmiszerellátás jelenleg polikrízises állapotot él meg. A klímaváltozás, a demográfiai átrendeződés, valamint a globális láncok bizonytalanságai mind abba az irányba mutatnak, hogy a helyi, regionális ökoszisztémák erősítése ma már elkerülhetetlen.
Az első kerekasztal-beszélgetésen részt vevő szakértők egyetértettek abban, hogy a termelők körében egyre erősebb a jövővel kapcsolatos bizonytalanság. Kránitz Lívia, az Agrárközgazdasági Intézet Innovációt és Digitalizációt Támogató Egységének (ITE) vezetője, valamint Troján Szabolcs, a Széchenyi István Egyetem Agrárökonómiai Tanszékének tanszékvezető docense is megerősítette a tudásátadás, a gyakorlatias képzések és a hálózatépítés nélkülözhetetlen szerepét. Ennek érdekében Mikula Lajos, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének főtitkára a szakmai szervezetek közösségépítő és irányt mutató feladatait hangsúlyozta. A sikeres alkalmazkodáshoz Benedek Zsófia, az ELTE KRTK és a Kislépték Egyesület tudományos főmunkatársa az előretekintés (foresight) módszerét javasolta, amely segít azonosítani a rendszerek vakfoltjait és függőségeit. Fieszl Csaba arról beszélt, hogy a termelőknek fontos tudatos döntést hozni, mert a megváltozott környezeti- és klimatikus viszonyok folyamatos kihívások elé állítják őket. A VTE igazgatója szerint: „Szükséges rátérni a változás útjára, ami a fenntarthatósághoz járul hozzá.”
Hogyan ültethető mindez a gyakorlatba? Vér András, a Széchenyi István Egyetem tudományos főmunkatársa szerint a fogyasztói tudatosság megteremtése a legfőbb kihívás. Ezt Kinorányi Éva, a Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal csoportvezetője az iskolai edukáció és a közétkeztetés fontosságával egészítette ki. Weisz Miklós, a Pannon Vidék Szövetség társelnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a REL-ben a gazdáknak a termelésen túl feldolgozói és értékesítési szerepet is vállalniuk kell, amihez a fogyasztói bizalom töretlen fenntartása az alap. A közös jövőképalkotás sikeres, gyakorlatias lépéseit Polgár Tibor, a Nyugat-Dunántúli Regionális és Gazdaságfejlesztési Kft. stratégiai igazgatója ismertette a műhelymunkák tapasztalatai alapján.
A válságálló gazdaság szempontjából kulcsfontosságú a modern csatornák használata is. A kerekasztal-beszélgetésben részt vevő Vargáné Topor Erika, a Kertportál főszerkesztő-tulajdonosa a tudatos pr-tevékenység és a stratégiai médiahasználat elengedhetetlen szerepére hívta fel a figyelmet a termelői láthatóság megteremtésében. Kovács István, a Pannon Helyi Termék Nonprofit Kft. ügyvezetője ugyanakkor a támogatásvezérelt működés helyett az önálló, térségi összefogásokban és a generációkon átívelő agráredukációban látja a hosszú távú fennmaradás zálogát.
A szakmai találkozó egyik legemberibb, a makroszintű tervezéseket a mindennapok valóságába lefordító üzenetét végül Székely Rita, Tényő polgármestere osztotta meg. A településvezető rámutatott: egy jól működő helyi közösség valójában maga a tökéletes rövid ellátási lánc. „Ahol az emberek között még él az egymás iránti bizalom, ahol személyesen ismerik a gazdákat és pontosan tudják, ki mit termeszt, ott a személyes kötődéseket erősítő, egymást segítő közösségi hálózat minden más külső támasznál erősebb gazdasági és társadalmi megtartóerőt jelent.”
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
