Kékvérű fűszer és agro-biodiverzitás: úrhidai kérdések

A Fejér vármegyei Úrhidán működő Úrhidai Sáfrány és Gyümölcs Múzeum a hagyományos fűszertermesztés, a tudatos génmegőrzés és az élményalapú agroturizmus ötvözésével olyan fenntartható modellt képvisel, amely kulcsfontosságú válaszokat ad a hazai kisléptékű családi gazdaságok jövőjével kapcsolatban.

A hazai mezőgazdasági innováció és a kulturális örökségvédelem egyik legizgalmasabb mintaprojektje található az úrhidai Szabadság-hegyen. Horváth Lénárd és felesége, Horváth-Tancsa Ágnes több mint egy évtizede alapított családi mikrogazdasága a tömegtermelés helyett a prémium réspiaci szegmensre pozicionálta magát.

Bár a jóféle sáfrány (Crocus sativus) egzotikus növényként él a köztudatban, a 15. században Magyarország még Európa egyik legjelentősebb termesztője volt. Ezt a nagy múltú kultúrát élesztette újjá a manufaktúra, ahol a folyamatok – az ültetéstől a szüretig – teljesen manuális, gépiesíthetetlen kézműves precizitást igényelnek. Az októberi virágzás idején a család kézzel gyűjti be a virágokat, és szigorú higiéniai protokoll mellett választja le az értékes bibeszálakat.

Az úrhidai birtokon a sáfránytermesztés a gazdasági több lábon állás (diverzifikáció) alapja. A területen egyedülálló, közel 140 fajtából álló régi magyar és Kárpát-medencei gyümölcsfagyűjtemény található. Ez a tájfajta-megőrzési tevékenység közvetlen szakmai kapcsolódási pontot jelent a Herman Ottó Intézet génmegőrzési és agro-biodiverzitási törekvéseivel.

A gazdaság tudatosan a Rövid Ellátási Láncra (REL) épít: a prémium fűszer, a lekvárok és szörpök közvetlenül a háztáji értékesítésben, valamint a velencei Mohl Udvar Termelői Piacon jelennek meg. A birtokhoz kapcsolódó magánmúzeum és bemutatókert a slow tourism (lassú turizmus) filozófiáját erősíti, ahol a prémium vendégélmény hiteles edukációval párosul. A manufaktúra komplexitása miatt a jövőben mindenképpen folytatjuk a szakmai diskurzust, és a cikksorozatot is folytatni szeretném, hiszen számos bemutatásra érdemes, izgalmas téma maradt még a gazdasággal kapcsolatban.

Az úrhidai mintapélda bizonyítja, hogy a diverzifikáció és a génmegőrzés működőképes alternatívák. A szakmai párbeszéd fenntartásával a jövőben még részletesebben feltárjuk a gazdaságban rejlő jó gyakorlatokat, újabb fejezetekkel folytatva a sikeres vidékfejlesztési modell bemutatását.

Forrás: Sándor István,Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.