A gazdává válás lépései

Mi történik akkor, ha van egy jól működő gazdaság, de nincs, aki továbbvigye – vagy éppen lenne fiatal, aki gazdálkodna, csak nincs földje és elegendő tőkéje az induláshoz? Belga és ír példákat mutatunk arra, hogy a generációváltás nem feltétlenül csak családon belüli örökléssel oldható meg.

Az európai agrárinnovációt és tudásmegosztást segítő ATTRACTISS projekt webináriumán azt vizsgálták, hogyan lehet könnyebbé tenni a fiatalok és az új belépők számára a mezőgazdasági pályakezdést. A belga és ír példák a képzéstől és a személyre szabott tanácsadástól a partnerségi formákon át a fokozatos gazdaságátadásig többféle gyakorlati lehetőséget mutattak be.

Korán kell kezdeni

Wallace Currie, a UK Agri-Tech Centre tudásmegosztási menedzsere abból indult ki, hogy a mezőgazdaságba vezető út nem akkor kezdődik, amikor valaki már földet szeretne bérelni vagy gazdaságot átvenni. A nemzetközi Nuffield agrárösztöndíj keretében hat kontinensen vizsgálta, milyen lehetőségek segíthetik a fiatalok és az új belépők mezőgazdasági pályára kerülését. Tapasztalatai szerint különösen fontos a korai találkozás az ágazattal, majd az iskolai gyakorlati prog-ramok, az ifjúsági szervezetek, a gazdaságlátogatások, a szakmai gyakorlat és a mentorálás együtt teremthetnek olyan belépési utat, amely nemcsak gazdálkodó családok gyermekei előtt áll nyitva.

A generációváltás is akkor lehet kiszámíthatóbb, ha nem az utolsó pillanatban kezdődik róla az egyeztetés. A bemutatott modellek hosszabb folyamatként kezelik az átadást, a fiatal először tudást és tapasztalatot szerez, kapcsolatokat épít, majd fokozatosan beletanul a gazdaság működésébe és a döntéshozatalba. Így az utódlás nem egyszeri váltás, hanem lépésről lépésre felépített folyamat lehet.

Ötlettől az üzemig

Marleen Gysen, a belga Boerenbond energia- és klímaügyi tanácsadója azt mutatta be, hogyan segíti a flamand gazdaszervezet az induló gazdálkodókat. A Boerenbond mintegy 16 ezer tagot tömörít, tagságának kétharmada aktív gazdálkodó, és 210 helyi csoporton keresztül van jelen. Az új belépők támogatását nem egyetlen képzésre építik, hanem egymásra épülő lépésekből álló folyamatként szervezik meg

Az első lépés egy ingyenes, személyre szabott konzultáció egy kezdő vállalkozásokkal foglalkozó szakértővel. Ezt megelőzően a jelentkező egy egyszerű, az üzleti modell megtervezését segítő sablon segítségével gondolja végig az elképzelését: mit szeretne kínálni, kik lehetnek a vevői, hogyan érheti el őket, mit tud maga elvégezni, milyen partnerekre lesz szüksége, és miből származhat bevétele. Így már az első szakértői beszélgetés előtt kirajzolódik, hogyan válhat a termelési ötletből működő vállalkozás.

Erre épül az induló gazdálkodóknak szóló képzés. Az általános, 100 órás modul jogi, pénzügyi és vállalkozási ismereteket ad, emellett a támogatási lehetőségekkel, ökológiai gazdálkodással és innovációval is foglalkozik. Ezt egy 60 órás ágazatspecifikus képzés egészíti ki, amely a jövedelmezőségre, a költségszámításra, a talajjal kapcsolatos és növénytermesztési kérdésekre, valamint a fenntartható termelésre összpontosít. A programhoz gazdaságban végzett szakmai gyakorlat, majd írásbeli és szóbeli számonkérés is kapcsolódik. A cél nemcsak a termelési ismeretek átadása, hanem az is, hogy az induló gazda üzletileg is átgondolt vállalkozást tudjon felépíteni.

A Boerenbond azoknak is kínál továbblépési lehetőséget, akik már rendelkeznek mezőgazdasági tapasztalattal, de saját vállalkozásuk elindítása előtt állnak. Az intenzív program személyes helyzetfelméréssel kezdődik, majd négy interaktív műhelymunka következik. A résztvevők tanácsadók és más kezdő gazdák segítségével pontosítják üzleti tervüket, a program végén pedig külön beszélgetésen vizsgálják meg annak megvalósíthatóságát.

A gazdaságátadással külön szakmai központ foglalkozik. A 2014-ben létrehozott szervezet kezdetben elsősorban a családon belüli utódlást segítette, 2024 óta azonban már a családon kívüli átadásokkal és az új belépők támogatásával is foglalkozik. Nemcsak a jogi, pénzügyi és vállalkozási kérdésekre figyelnek, hanem az érintettek családi, társadalmi és érzelmi helyzetére is, hiszen egy gazdaság átadása ritkán szól csupán földről, gépekről és szerződésekről.

Nem csak örökléssel

Ruth Fennell, az ír Teagasc üzleti és technológiai tanácsadója, az együttműködésen alapuló gazdálkodási formák szakértője azt mutatta be, hogyan lehet a következő generációt úgy bevonni a mezőgazdaságba, hogy ehhez ne feltétlenül legyen szükség saját gazdaság azonnali megszerzésére vagy családon belüli öröklésre. Írországban a gazdálkodók átlagéletkora 59 év, mindössze 4 százalékuk fiatalabb 35 évesnél, miközben 37 százalékuk már elmúlt 65 éves. A gazdaságok 96 százaléka családi tulajdonban van.

Az egyik megoldás a bejegyzett gazdasági partnerség. Ebben két vagy több fél közösen működteti a gazdaságot, a bevételeket és a kiadásokat közös bankszámlán kezelik, a nyereséget pedig az előre rögzített megállapodás szerint osztják fel. A rendszert 2002-ben eredetileg a tejtermelő gazdaságok méret-, birtokszerkezeti és munkaerő-problémáinak kezelésére vezették be, 2015 óta azonban minden mezőgazdasági ágazat számára elérhető. Jelenleg mintegy 4500 ilyen partnerség működik Írországban. A fiatal gazda így már a teljes átadás előtt bekapcsolódhat a gazdaság működtetésébe és a döntésekbe, miközben az idősebb fokozatosan csökkentheti saját szerepét.

A bemutatott példák között családon kívüli együttműködés is szerepelt. Egy westmeathi gazdaságban a tulajdonos lányai nem kívánták folytatni a gazdálkodást, ezért egy fiatal gazdával alakított ki partnerséget. Mindketten száz-száz tehenet vittek a közös gazdaságba, a nyereségen fele-fele arányban osztoztak: a fiatal gazda elsősorban a napi munkát, az idősebb partner pedig a tőkét biztosította.

Más elven működik a megosztott gazdálkodás, vagyis a share farming. Itt ugyanazon a gazdaságon két önálló vállalkozás dolgozik együtt, külön bankszámlával és elkülönülő tulajdonnal. A felek előre meghatározzák, ki milyen erőforrást és költséget vállal, illetve milyen arányban részesedik a termelés eredményéből. A földtulajdonos rendszerint a területet, az épületeket és a nagyobb tőkebefektetéseket biztosítja, míg a másik fél jellemzően a munkájával, az állatállománnyal és a termelési költségek egy részével járul hozzá a gazdálkodáshoz.

Egy másik ír példában a földtulajdonos a területet és a gazdaság létesítményeit biztosította, míg a fiatal gazda száz tehenet és a munkáját vitte az együttműködésbe. A költségeket és a tejtermelést 60-40 százalékos arányban osztották meg. A fiatal ilyen feltételek mellett úgy építhetett saját vállalkozást, hogy induláskor nem kellett földet vásárolnia.

A harmadik út a hosszabb távú földbérlet. Ez a bérlő számára nagyobb kiszámíthatóságot ad, mint az évente megújított megállapodások, ezért a beruházások és fejlesztések is biztonságosabban tervezhetők. A föld-tulajdonos közben visszavonulhat a napi gazdálkodástól, de a bérleti díjból továbbra is rendszeres bevételhez jut. Írországban már a legalább ötéves bérleti szerződéseket is adókedvezményekkel ösztönzik.

A Teagasc új GRODairy (növekedő tehenészet) programja kifejezetten az idősebb gazdák és a következő generáció összekapcsolását segíti. Az 50 év feletti ír tejtermelők 38 százalékának még nincs kijelölt utódja. A program kilenc bemutatógazdaságban ismertet különböző gazdaságátadási és együttműködési lehetőségeket, a visszavonulást fontolgató gazdák pedig független, bizalmas és személyre szabott tanácsadást is igénybe vehetnek.

A belga és ír példák alapján a generációváltás inkább hosszabb folyamat, mint egyetlen szerződés aláírása. Az üzleti tervezés, a gyakorlati képzés, a személyes tanácsadás és a mentorálás mellett olyan együttműködési formák is szerepet kapnak, amelyekben a föld, a tőke, a munka és a szaktudás nem feltétlenül egy kézben összpontosul. Bár a magyar jogi és támogatási környezet eltérő, ezek a megoldások arra mutatnak rá, hogy a fiatalok belépése könnyebb lehet, ha a kész gazdaság öröklése mellett más, fokozatosan felépíthető lehetőségek is rendelkezésükre állnak.

Forrás: Konkoly Marianna, Kistermelők Lapja