Út a húsvéti nyuszitól az európai konferenciákig

Fekete Zsóka mangalicatenyésztő, a farm tulajdonosa egy igazi energiabomba. Hihetetlenül hangzik, de gyerekkorában kezdte komoly méretekben az állattartást egy húsvétra kapott nyúllal, amit száz egyedre szaporított fel és a környékbeli piacokon értékesített a nagymamájával. 

De volt lovas tréner egy angliai versenyistállóban, élelmiszermérnöki diplomát szerzett és rengeteg díjat vehetett át a mangalicatenyésztésben és -feldolgozásban végzett kiemelkedő munkája elismeréseként. Érdemes közelebbről megismerkedni vele.

A gyökerek fontosak, tudjuk, a növényeknek is meghatározó részük, de sokszor az embereknél is így van. Fekete Zsóka mangalicatenyésztő is innét kezdi történetét. Szülei bio-zöldségtermesztéssel foglalkoztak Hajdúböszörmény határában, ezért Zsóka mezőgazdasági középiskolába jelentkezett. Igaz, az állatok jobban vonzották, titkon az volt a terve, hogy állatorvos lesz.

Kilencévesen kapta az első nyuszit húsvétra a nagymamájától, aminek nem az lett a sorsa, mint sok ajándékba kapott társának, hanem tovább nevelte, majd szaporította, és két év múlva már 120 nyúlról gondoskodott. A nagyszülei, szülei segítették és támogatták ebben, évente járt a debreceni FarmerExpo rendezvényre, hogy baromfikkal bővítse állatállományát: tyúkok, pulykák, kacsák, libák kerültek a házuk udvarára, több fajta mindegyikből.

– A nagymamámmal jártunk a környékbeli piacokra, és eladtuk az állatokat. Kis kamasz koromban egy komplett baromfiudvar és nyúltenyészet tulajdonosa voltam.

Ebből a pénzből vettem magamnak biciklit, és befektettem a kis gazdaságomba, vásároltam például keltetőgépet, meg lovagló nyergeket, mert ekkor már belekóstoltam a lovaglásba is – árulja el.

Középiskola után a kertészeti egyetem élelmiszer-tudományi karára jelentkezett. Kissé ellentmondást látok az állatok és a választott szak között, de Zsóka logikusnak tartja a döntést. Mivel a család zöldségtermesztéssel foglalkozott, adott volt, hogy később a feldolgozás irányába induljon el a vállalkozás, ehhez szükség volt erre a szaktudásra, amit nem érzett nagy tehernek, mert érdekelte a gasztronómia és az élelmiszer-előállítás folyamata is.

Zsóka még az egyetem előtt egy farmgyakornoki programban kapott lehetőséget egy angliai versenyistállótól, ahol lovas trénerként foglalkoztatták. Azt mondja, két szezont is eltöltött ott, és azóta is meghatározó élményként tekint erre az időszakra, ahol nemcsak dolgozott, hanem rengeteget tanult is a lovakról, a munkamorálról, a megbecsülésről és egy másik kultúráról.

Az egyetem elvégzésének fontossága miatt tért haza, diplomát szerzett, ezzel párhuzamosan élelmiszer-szakfordítói képesítéssel is gazdagította a portfólióját, utána pedig Hollandiában és Dániában képezte tovább magát.

Itt még nem fejezte be a képzését, még egy lovas kultúra szakoktatói diplomával is gyarapította a diplomák sorát. Ekkor még nem tudta biztosan, mivel is szeretne tartósan foglalkozni. A fiatal gazda nyertes pályázata döntötte el végleg a pályája irányát. Vásárolt néhány mangalicát, azt gondolta, megpróbál a tartásukkal foglalkozni. Ennyi pont elfért a hátsó udvaron. Kihasználva egy lehetőséget, megvásárolt egy húsz kocából álló tenyészállományt. Amikor az állatok megérkeztek, a tulajdonos elárulta, elképzelhető, hogy néhányuk vemhes. Egy hét múlva sorra születtek a kismalacok, gyorsan több mint ötvenen lettek, amire nem volt felkészülve.

– Ott álltam 26 évesen, és éppen Budapesten tanultam és dolgoztam, levegőt nem kaptam, ez a helyzet mindent felborított – emlékszik vissza arra az időszakra.

A mangalica egyébként nem volt képben a szerteágazó tevékenységek sorában. Zsóka azt mondja, kezdetben mint a zöldségtermesztés melléktermékeit hasznosító állatokra gondoltak, ezért csak néhány darabot akartak tartani a hátsó kertben, kiegészítő tevékenységként. Ez volt az az állattípus, amelyik igénytelenebb, megeszik mindenféle zöldséghulladékot. Szerencsére sikerült egy állattartó telepet megvásárolni, és az ott lévő karámrendszerben elhelyezni az állatokat. Így indult a mangalicafarm története.

A következő évek tanulással, tapasztalással teltek el. Ugyan mindig tartottak állatokat háztáji keretek között, de mangalicát nagyobb léptékben nem. Szép lassan a növénytermesztésről az állattenyésztésre tértek át. A zöldségeket felváltották a takarmánynövények, úgyhogy Zsóka mangalicái a család által megtermelt biotakarmányon híznak. Több mint tízéves munka eredménye, hogy jelenleg 80 anyakocából, tenyészkanokból és ezek szaporulatából áll az állomány. Kialakítottak egy mangalicatartó farmot, ahol már néhány munkatárs is segít az állatok napi gondozásában.

A szaporulatot, hetente négy mangalicát Zsóka és kollegái dolgozzák fel a saját feldolgozó üzemében. A termékskála alapja a hagyományos, nagyszülők receptjei alapján készülő hurka, kolbász, szalonna, összesen közel 30-féle terméket találnak nála a vásárlók.

– Sokat kísérletezek, mert kedvelem a különlegességeket, és szeretnék a hagyományostól eltérő kínálatot adni a vevőknek – vallja. Élelmiszermérnökként tisztában van azzal, hogy egyre több táplálkozási problémával küzdő ember keresi a számára megfelelő élelmiszereket, ezért a különféle autoimmun betegséggel küzdőknek, a paleo- és ketogén diétát követőknek is készít termékeket. De a gourmék is válogathatnak a különlegesen fűszerezett kolbászok, tepertő- és zsírkrémek közül, emellett nagyon keresettek a magas minőségű tőkehúsok is. A legnagyobb meglepetés az volt számára, amikor huszonévesen először elment a mangalica fesztiválra, ahonnét azonnal elhozott egy termékdíjat, amit aztán szinte minden évben követett néhány díj.

Zsóka rendkívül csinos, művelt, világlátott fiatal nőként csöppent a mangalicatenyésztők közé, megkérdeztem tőle, hogyan fogadta őt a gazdatársadalom: – Szerintem azt gondolták, hogy majd hamar elmúlik ez nálam – felelte mosolyogva. De nem múlt el, sőt, az elmúlt tizenhárom évben rengeteg munkával és szen­vedéllyel tenyésztette az állatokat és gyártotta a finomabbnál finomabb termékeket, mellette pedig megismertette a világ egy részét a magyar mangalicával és az abból készült finomságokkal.

Ennek eredményeként számos elismerést gyűjtött be a Fekete Zsóka Mangalica Farm égisze alatt. Magyarországon még nem sok mangalicatenyésztő perfekt angol, Zsóka képviseli több európai rendezvényen a Magyar Mangalicatenyésztők Szövetségét és népszerűsíti a fajta előnyeit és a hazai kínálatot.

Meghívást kapott például a Lisszabonban megrendezett gourmet fesztiválra, ahol nemzetközi szakácskönyvíróknak és séfeknek tartott előadást a mangalicatermékekről, amit egy több fogásos mangalicavacsora követett. Kétszer nyerte el termékeivel a düsseldorfi gasztronómiai fesztivál közönségdíját, hogy csak néhányat emeljünk ki az elismerések közül.

A termékeit a mai napig maga értékesíti Hajdúböszörményben és a budapesti Lehel-piacon. De nagyon büszke arra, hogy több étterem is felfigyelt a farmról származó húsokból készült termékeire, Budapesten, Debrecenben, de Szlovéniában, egy Michelin-csillagos grillétteremben is készülnek fogások mangalicából, egy ázsiai konyhában és több cukrászdában pedig a hájat használják fel.

– Nem váltam nagyüzemmé, megmaradtam kézműves termelőnek, ezért tudom ezt a magas minőséget hosszú távon is biztosítani, illetve meg tudom tartani az árusítás során a személyes kapcsolatot a vevőkkel, amit az egyik legfontosabbnak tartok az egész tevékenységemben.

Ezt a körforgást, a farmtól az asztalig, tényleg fenntartom, és ebben a miliőben érzem igazán jól magam – válaszolta arra a kérdésre, hogyan értékeli az eltelt időszakot.

A jövőben sem gondolkodik nagyobb léptékben, inkább könnyíteni szeretne az egyes folyamatokon, automatizáláson, plusz munkatárs bevonásán gondolkodik, hogy lélegzethez jusson az elmúlt évtizedek pörgése után, és tehermentesítse a szüleit és a környezetét is. Megjegyzi, kezdetben sokat segítettek a nagyszülei a feldolgozásban, az eladásban, az édesanyja a pályázatírásban, édesapja pedig a takarmánytermelésben. Azért tervezi még egy webshop létrehozását, és gondolkodik azon is, hogyan tudna a gasztronómiában még jobban kiteljesedni.

Forrás: Sárközi Judit, Kistermelők Lapja