Az öntözés összefogás nélkül nem működik
Az aszály hazánkban már nem átmeneti, kedvezőtlen állapotnak tekinthető, sajnos állandó jelenséggé vált az elmúlt években. A komplex, számos elemet magába foglaló aszályvédelmi stratégia megvalósítása immár megkerülhetetlen, melyben az öntözési technológiák is jelentős szerepet játszanak.
Magyarország öntözési helyzetéről, a fenntartható öntözési közösségek működéséről, az aszályos évek túlélését elősegítő lehetséges megoldásokról Szigeti Szabolccsal, az Agrárminisztérium KAP végrehajtásáért felelős helyettes államtitkárával beszélgetett a Magyar Mezőgazdaság.
Hazánk öntözési struktúrája sokat fejlődött, az előző programozási ciklus során is növekedett az öntözött területek nagysága. Természetesen van hová fejlődnünk és vizet juttatnunk. Gazdálkodói oldalról megközelítve a problémát: egyre nagyobb igény mutatkozik az öntözésre, melyet a felszíni vizek esetleges hiánya, illetve a kutak nem megfelelő vízbázisból történő táplálása eredményez.szigeti szabolcs
Az európai uniós „Víz Keretirányelv” (VKI) iránymutatásai mentén kell gondolkodnunk – magyarázza Szigeti Szabolcs.
Az Európai Unió a ’90-es évek végén szembesült a vizek állapotromlásának jelentőségével: a folyók szennyezettsége, a felszín alatti vízkészletek túlhasználtsága, a vizes élőhelyek romlása mellett tetézte a helyzetet, hogy a tagállamok szabályozása eltérő volt.
A vízzel kapcsolatos problémák megoldására született meg 2000-ben a „Víz Keretirányelv”, amelynek értelmében csak egy jó minőségű vízbázisból nyert öntözővíz esetében tudunk uniós forrást biztosítani. Jó úton haladunk. Nagyszámú ígéretes pályázatot és projektet sikerült megvalósítanunk. A Vidékfejlesztési Program keretében több mint 1300 termelői vízgazdálkodási projektet támogatott az agrártárca, összesen 178 milliárd forint összegben. Azonban még kemény munka áll előttünk: célunk, hogy minél több gazdálkodót támogathassunk öntözési beruházásaik kivitelezésében.
Hogy mennyiben látja kizárólag az öntözésfejlesztésben a megoldást, Szigeti Szabolcs a helyzet komplexitására hívta fel a figyelmet.
– A klimatikus viszonyokhoz, helyi körülményekhez is alkalmazkodni kell, a kultúráról már nem is beszélve… Szükséges-e öntözni? Ha öntözünk, annak a költsége megtérül? Arról nem is beszélve, hogy egy öntözési beruházásnak összességében mindig nagyobb költsége van – fejtegette a szakember. – Az öntözés természetesen annál rentábilisabb, minél kisebb fajlagos költségen valósítható meg, és emellett minél nagyobb terület vonható be egy beruházásba. A megvalósítás egyik gátja lehet az elaprózódott hazai birtokszerkezet. Gyakran még az is kihívásokkal teli, amikor egy gazdálkodó megfelelő birtokmérettel rendelkezik, és ennek dacára több tagban elaprózódott területen tevékenykedik.
Egy dolog kétségtelen: öntözés összefogás nélkül nem valósítható meg. Az összefogás nehézségeit láthatjuk is egy-egy vidéki térségben.
Azt is mérlegelni kell, hogy a gazdálkodás területileg hol zajlik. Jelenleg a csapadékviszonyokat tekintve a Dunántúlon jobb a helyzet, mint az alföldi régiókban. Annak idején, tanulmányaim során 600-650 milliméteres csapadékmennyiségről hallhattunk. Ebből kellett megoldani a gazdálkodást, és ennek megfelelő agrotechnikát alkalmazni. Ma már örülünk, ha 300-350 milliméter csapadék hullik egy-egy területen. Az eddig megszokott agrotechnikai módszerekkel nyilvánvaló, hogy nem működtethetjük tovább a mezőgazdaságot.
A gazdálkodó kénytelen az edukáció irányába is nyitni, az innovatív megközelítésnek, fajtaválasztásnak mára már megkerülhetetlen jelentősége van. Az aszálytűrő fajok előtérbe kerülnek – tette hozzá az államtitkár.
Kíváncsi voltam arra is, hogy ideális esetben milyennek látja az öntözési és agrotechnikai módszerek rendszerét. E tekintetben általános megközelítés nehezen fogalmazható meg, hiszen minden gazdálkodó számára a saját területének megfelelő rendszer kialakítása lehet üdvözítő.
– Ha már beruházás, akkor érdemes a költségoldalt is érinteni. Egy komolyabb lineár, vagy körforgó öntözőrendszer beüzemelése hektáronként is több millió forintos költséget jelent. De egy dob beüzemelésénél is két oldalról közelíthető meg a kérdés: tízmilliós nagyságrenddel kell számolnunk egy-egy dob beszerzésekor, továbbá a jelentős munkaerőigényt sem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ráadásul olyan időszakban kell öntözni, amely a mezőgazdasági munka szempontjából is az egyik legkritikusabb periódus: a nappali hőmérséklet nem ritkán meghaladja a 30 ºC-ot, így az éjszakai időszakban is szükség lehet öntözésre.
A munkametódusok kialakítása is komoly próbatétel egy-egy gazdaságon belül, a mezőgazdaság pedig köztudottan nem az az ágazat, amely vonzó lenne a munkaerő számára – magyarázta Szigeti Szabolcs.
A tavaszi időszakban, illetve az esőzések miatt kialakuló többletvíz levonulásáról és ennek megtartási lehetőségeiről is kikértem az államtitkár véleményét.
– Az Aszályvédelmi Operatív Törzs megalakulásával számos kedvező intézkedés látott napvilágot, melyek jó része szemmel látható fejlődést eredményezett a vidéken. Olyan csatornákban is látható víz, amelyekben eddig nem volt. A Kapj rá! című program elindításával a halastavak víztározó értékére hívjuk fel a figyelmet. Valójában a Vizet a tájba! kezdeményezést évszázados léptékben előzték meg ezek az alapvetően haltenyésztés céljából kialakított rendszerek. A vízmegtartás az egyetlen utunk: a heterogén eloszlású csapadék, valamint a folyamainkon megjelenő víztöbblet megtartása.
Ha már öntözési témánál jártunk, felmerült bennem, hogy a kutak öntözési célzatú használatának jogi szabályozása hogyan támogatja az ilyen célú vízkivétel megvalósulását napjainkban. Szigeti Szabolcs szerint több dolog is említésre méltó e tekintetben. Öntözés esetében a mezőgazdasági felhasználású kutak engedélyeztetési folyamata jelenleg az Agrárminisztériumhoz tartozik. Ez külön szervezeti ág, melyhez az elmúlt években átkerültek az állattartó telepekhez tartozó kutak engedélyeztetési folyamatai, amely ugyanúgy a szakhatóságok bevonásával történik. A kutak kezelése nagy szigorral történik, hiszen vízbázisainkat őriznünk kell – ez a kincs véges.
Arra a kérdésemre, miszerint a fenntartható vízgazdálkodási közösségek működése beváltja-e a hozzájuk fűzött reményeket, az államtitkár elmondta: a KAP-ban több öntözési pályázati felhívásunk is van. Kiemelendők a beruházási, gazdálkodóknak szánt támogatási lehetőségek. Jelenleg is van olyan nyitott szakaszunk, amely kapcsán érkeznek támogatási igények. A további kérelmeket október végéig van lehetőség benyújtani – mondta el a szakember.
A fenntartható öntözési közösségek támogatása pont azt a modellt kívánja felállítani, amelyben a közös szerveződésen van a hangsúly.
Ezek kialakulását, fenntartását igyekszünk elősegíteni további támogatási forrásokkal. A közösség pontosan ezt a szerepet töltené be: egy olyan gazdálkodói közösségét, amely öntözővizet képes szolgáltatni.
Strukturális értelemben a szerveződés különálló jogi személyiségként működő szervezeti egység. A közösség beruházást végez a tagok gazdálkodási területén, valamint szolgáltatja a vizet. Jó és bevált spanyol minta alapján létrehozott öntözési közösségi mintázatokat igyekszünk meghonosítani, amelyek működőképesnek bizonyultak. Ezekre most is létezik hozzáférhető támogatás. Az újonnan megalakuló öntözési közösség esetében akár a tervdokumentációra is magas támogatásintenzitás igényelhető. Benyújthatók továbbá elszámolások, de magát a működést is egyszerűsített támogatás formájában tudjuk biztosítani: 75 millió forintig egy-egy közösség számára. Ez óriási előnyt jelent a közösségbe szerveződő gazdálkodók számára.
A Vizet a tájba! program agrárpolitikai lehetőségeket is nyújt. Épp születőben van egy pályázat, amelyet nem termelő beruházások esetében vehet igénybe a gazdálkodó, amennyiben vállalja, hogy területének bizonyos része elárasztás alá kerül. A kapcsolódó beruházási elemeket jelentős intenzitással tudjuk támogatni. Ez fogja megteremteni annak az alapját, hogy a későbbiekben az érintett területekre további támogatásokat juttathassunk. E támogatási rendszer alapjait most fektettük le.
A gazdák így mérlegelhetik, hogy hozzájárulnak-e a vízmegőrzéshez olyan területeikkel, amelyek más célra csekély mértékben alkalmasak, és emellé még anyagi ösztönzőt is biztosítunk.
Hogy van-e valamilyen limitáló tényező a pályázatokban való részvétel szempontjából, Szigeti Szabolcs elmondta: – részünkről nincsen, a gazdálkodónak szükséges vállalnia, hogy hat hónapon keresztül víz borítja a kijelölt földrészt. – Praktikusan olyan területek jöhetnek szóba, amelyek mély fekvésűek, a gazdálkodás szempontjából kedvezőtlen talajtani adottságokkal rendelkeznek, és megoldható a víz kivezetése, valamint annak megtartása. Természetesen nem kizárólag a kedvezőtlen adottságú területek esetében lehet alkalmazni az elárasztást, de gazdálkodói szemmel tekintve ez áldásosabb lehet.
Forrás: Baklanov Szandra, Magyar Mezőgazdaság
