Gazdasághelyettesítési rendszer támogatná a fiatal gazdákat

A fiatal gazdák számára a mezőgazdaság jövője nemcsak a támogatásokon és beruházásokon múlik, hanem azon is, hogy lehet-e családi életet élni, pihenni vagy betegszabadságra menni. Európa generációs megújulási törekvései erre a kihívásra is választ keresnek.

A pihenéshez, betegszabadsághoz és családi időhöz való hozzáférés hiánya továbbra is az egyik legfontosabb tényező, amely visszatartja a fiatalokat attól, hogy belépjenek a mezőgazdasági ágazatba. Európa generációs megújulást célzó stratégiája erre a problémára is megoldást kíván adni.

Tehenek vagy gyerekek

Amikor a finn gazdálkodó, Aleksis Kyrö átvette családi gazdaságát, számos kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogyan alakul majd a jövő. Az azonban nem volt kérdés számára, hogy időnként el tud-e távolodni új feladataitól. „Ez egyszerűen teljesen természetes dolog volt” – mondja a fiatal gazda, aki nővérével együtt egy állattartással és szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó vegyes gazdaságot vezet.

A két fiatal gazdálkodó minden évben akár egy hónapra is távol maradhat a gazdaságtól, köszönhetően Finnország úttörő szerepet betöltő országos helyettesítési rendszerének. Az 1960-as években létrehozott rendszer lehetővé teszi, hogy a gazdák évente szabadságot vegyenek ki, miközben képzett helyettesítő munkaerő gondoskodik a gazdaság működéséről.

Ez azt jelenti, hogy az olyan fiatal gazdák, mint Aleksis, már gyerekként azt látták, hogy szüleik, sőt nagyszüleik is hetekre el tudtak utazni a gazdaságból, abban a biztos tudatban, hogy állataik és megélhetésük jó kezekben van.

Így amikor eljött az idő, hogy döntsenek a családi vállalkozás átvételéről, a pihenés és a tehermentesítés kérdése – két olyan fogalom, amely ritkán kapcsolódik össze a mezőgazdasággal – nem jelentett akadályt. Aleksis szerint ez „elhárított egy okot az elől, hogy miért ne vennénk át a gazdaságot”.

Néhány száz kilométerrel arrébb, a szomszédos Svédországban azonban Elisabeth Hiden tejtermelő gazda egészen más történetről számol be.

„Számomra egy ilyen rendszer életváltoztató jelentőségű lenne” – mondta. Férje az elmúlt évben 360 napot dolgozott, átlagosan napi 16 órát, mindössze öt szabadnappal. Az azt megelőző évben csupán két napot tudott pihenni.

Az állattartás természetéből fakadóan nincs természetes megállás. A teheneket minden nap fejni, etetni és ellenőrizni kell. Külső támogatás nélkül még a rövid távollét is lehetetlennek tűnik.

Elisabeth számára ennek következményei messze túlmutatnak a kimerültségen.

„Óriási mentális terhet jelent” – mondta, utalva arra, hogy egyre nagyobb aggodalom övezi a gazdálkodói közösségek mentális egészségét. Ezzel párhuzamosan a gazdákra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy fenntarthatóbb és innovatívabb gyakorlatokat vezessenek be. „Már egy kis idő a gondolkodásra is nagyon sokat segítene, mert gazdaként az ember folyamatosan rohan” – teszi hozzá Elisabeth.

A helyettesítési szolgáltatások hiánya azonban azt az üzenetet is közvetíti a következő generáció felé, hogy az ágazat „a múltban ragadt”. Továbbra is túlságosan támaszkodik a hagyományos nemi szerepekre és a közelben élő családtagokra – olyan körülményekre, amelyeket az új vagy fiatal gazdálkodók gyakran nem szeretnének, vagy egyszerűen nem is tudnak biztosítani.

Elisabeth gyermekei így egyértelmű üzenetet kapnak: a gazdálkodó családok nem lehetnek teljes értékű részei a svéd társadalomnak. Nem lesz húsvéti szünetük az óvodából, miközben más gyerekeknek igen – mert Elisabethnek és férjének tovább kell dolgoznia a gazdaságban. Ez aggasztó üzenet egy olyan országban, ahol az Eurostat adatai szerint 2020-ban a gazdálkodók mindössze 6,1%-a volt 35 év alatti.

Ez éles ellentétben áll Aleksis gyerekkori emlékeivel: családja minden évben beutazta Európát, hogy népzenei és néptáncfesztiválokon vegyen részt. Az ilyen kulturális eseményeken való részvétel a vidéki közösségeket is erősíti, amelyek szövete Európa számos vidéki térségében egyre sérülékenyebb. Ezek az alkalmak hozzájárultak a közösségi kohézióhoz, és segítettek abban, hogy az emberek megtapasztalják: a munkán kívül is van életük.

Szerkezeti különbségek – és némi remény

Jelenleg csak néhány európai ország – Finnország, Franciaország, Luxemburg, Németország, Belgium vallon régiója és Írország – kínál ilyen jellegű helyettesítési szolgáltatást.

Ez azonban hamarosan változhat. Az Európai Unió következő mezőgazdasági támogatási programja, a közös agrárpolitika új javaslata lehetőséget adna a tagállamoknak arra, hogy saját gazdasághelyettesítési rendszereket hozzanak létre. Ezek révén a gazdák képzett helyettesítő munkaerőhöz férhetnének hozzá betegség, szabadság vagy családi kötelezettségek idején.

A kezdeményezés az EU generációs megújulást célzó szélesebb törekvéseinek része. Ezek közé tartozik egy új, kifejezetten a generációs megújulásra irányuló stratégia is, amelynek célja, hogy új lendületet adjon az ágazatnak. Ennek részeként a tagállamoknak saját nemzeti stratégiákat kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy az EU-ban megkétszereződjön a fiatal és új gazdálkodók aránya, és 2040-re elérje a 24%-ot. Az uniós országokat emellett arra ösztönzik, hogy agrárkiadásaik legalább 6%-át generációs megújulásra fordítsák.

Mindez különösen sürgető annak fényében, hogy az uniós gazdák átlagéletkora megközelíti a 60 évet, mindössze 12%-uk fiatalabb 40 évesnél, miközben a vidéki fiatalok harmada fontolgatja az elköltözést a korlátozott lehetőségek, a szolgáltatáshiány és a társadalmi elszigeteltség miatt.

Az EU CAP Network „A maradás joga a fiatal gazdák és vidéki fiatalok számára” című közelmúltbeli szemináriuma mintegy 200 KAP-érdekelt felet hozott össze. A résztvevők olyan cselekvésorientált javaslatokat dolgoztak ki közösen, amelyeket nemzeti szinten is át lehet venni annak érdekében, hogy a „maradás joga” a „maradás vágyává” váljon, és az Európai Bizottság stratégiájának célkitűzései valósággá váljanak.

A stratégia a gazdasághelyettesítési szolgáltatásokat is a változás egyik kulcsfontosságú gyakorlati eszközeként emeli ki. A KAP-források felhasználhatók lehetnek ilyen szolgáltatások létrehozására, valamint a helyettesítő dolgozók bérének biztosítására a rövid távú távollétek idején.

Elisabeth számára ez a viszonylag kis szakpolitikai változás akár az életét meghatározó következményekkel is járhat. „Ha valóban szeretnénk, hogy a következő generációból egyre többen váljanak gazdálkodóvá, akkor ezt a problémát meg kell oldani” – hangsúlyozta.

Tapasztalata összhangban áll az EU CAP Network közelmúltbeli megállapításaival, amelyek többször is rámutattak arra, hogy a munkakörülmények, a munka és a magánélet egyensúlya, a nemek közötti befogadás és a társadalmi fenntarthatóság kritikus, ugyanakkor gyakran figyelmen kívül hagyott akadályai annak, hogy új belépők érkezzenek a mezőgazdaságba.

Az EU CAP Network keretében zajló egyeztetések egyre gyakrabban emelték ki a mentális egészséget is mint a gazdaságok fenntarthatóságának kulcsfontosságú dimenzióját. A gazdák magas stresszszintről, kiégésről és elszigeteltségről számoltak be, ami rávilágít arra, hogy olyan támogató rendszerekre van szükség, amelyek valóban igazodnak a mezőgazdasági élet mindennapi valóságához. Ebben az értelemben a gazdasághelyettesítési szolgáltatások közvetlen választ adnak arra a felismerésre, amely a gazdálkodói közösségekben és a szakpolitikai körökben egyaránt erősödik: ha nem kezeljük a gazdálkodói élet társadalmi dimenzióit – a hosszú munkaidőtől a társadalmi elszigeteltségig –, akkor az új generáció bevonására irányuló erőfeszítések könnyen kudarcot vallhatnak.

Ha azonban Európa biztosítani tudja, hogy a következő generáció végre időnként eltávolodhasson a földektől, azzal azt is elősegítheti, hogy később valóban vissza akarjon térni hozzájuk.

Forrás: EU CAP Network