Farmok, amelyek nemcsak élelmet adnak

A mezőgazdaságról legtöbbször élelmiszer-termelés, földhasználat, állattartás, piaci árak vagy támogatáspolitika jut eszünkbe. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság április 28-i brüsszeli nyilvános meghallgatása azonban egy olyan területre irányította a figyelmet, amely ennél jóval tágabban értelmezi a gazdaságok szerepét.

Ez a szociális gazdálkodás, vagyis social farming, amely a mezőgazdasági tevékenységet társadalmi, egészségügyi, gondozási és oktatási szolgáltatásokkal kapcsolja össze.

A megközelítés lényege, hogy a gazdaság nemcsak termelési helyszín, hanem közösségi, fejlesztő és támogató tér is lehet.

Egy farm lehetőséget adhat fogyatékkal élők, idősek, mentális nehézségekkel küzdők, hátrányos helyzetű fiatalok vagy tartósan munkanélküliek bevonására.

A résztvevők nem csupán „ellátottként” jelennek meg, hanem aktív szereplőként kapcsolódhatnak be a mindennapi munkába: növényápolásba, állatgondozásba, kézműves vagy feldolgozó tevékenységekbe, közösségi programokba.

A szociális gazdálkodás ezért egyszerre érinti az agráriumot, a foglalkoztatást, az egészségügyet, a mentális jóllétet, az oktatást és a vidéki közösségek jövőjét. Különösen fontos lehet olyan térségekben, ahol kevés a munkahely, gyengék a szolgáltatások, és a fiatalok elvándorlása hosszú távon veszélyezteti a helyi közösségek fennmaradását.

A farm ebben az értelemben nemcsak gazdasági egység, hanem társadalmi találkozási pont is.

Vidékfejlesztés, gondoskodás és munkahelyteremtés

Az EGSZB eseménye arra kereste a választ, milyen társadalmi és gazdasági hatásai lehetnek a szociális gazdálkodásnak, és milyen akadályok nehezítik a terjedését az Európai Unióban. A téma szorosan kapcsolódik a Közös Agrárpolitikáról, a hosszú távú gondozásról, az egészségről, a mentális jóllétről és a vidéki munkahelyekről szóló uniós vitákhoz.

A szociális farmok egyik legnagyobb értéke, hogy hidat képezhetnek a vidéki és városi térségek között. A városokban élők számára a mezőgazdasági környezet sokszor terápiás, oktatási vagy közösségi jelentőséggel bírhat, míg a vidéki gazdaságok számára új szolgáltatási és jövedelemszerzési lehetőséget jelenthet. 

Ez nem feltétlenül váltja ki a hagyományos termelést, hanem kiegészítheti azt.

A gazdaságok számára a szociális tevékenység új együttműködéseket hozhat. Kapcsolat alakulhat ki önkormányzatokkal, iskolákkal, egészségügyi intézményekkel, civil szervezetekkel, foglalkoztatási programokkal vagy szociális szolgáltatókkal. Ez olyan hálózatot teremthet, amelyben a gazda nem egyedül próbál megfelelni minden elvárásnak, hanem egy szélesebb helyi rendszer részeként működik.

A szociális gazdálkodásnak munkaerőpiaci jelentősége is lehet. A mezőgazdasági tevékenységek sokféle készséget igényelnek, ugyanakkor számos feladat jól igazítható az egyéni képességekhez.

Ezért a farm alkalmas lehet fokozatos munkába állításra, gyakorlati képzésre, készségfejlesztésre és a munkavégzéshez szükséges önbizalom erősítésére. Különösen fontos ez olyan csoportok esetében, amelyek a hagyományos munkaerőpiacon nehezebben találnak helyet.

A fiatalok szempontjából a szociális farmok új képet adhatnak a mezőgazdaságról. Nemcsak fizikai munkaként, hanem közösségi, környezeti és társadalmi értéket teremtő tevékenységként mutathatják be az agráriumot.

Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a mezőgazdaság vonzóbbá váljon azok számára is, akik nem klasszikus családi gazdaságból érkeznek.

Ígéretes modell, de stabil keretek kellenek

Bár a szociális gazdálkodás ígéretes irány, terjedését több tényező is akadályozhatja. Az egyik legnagyobb kihívás a szabályozási és finanszírozási bizonytalanság. Sok gazdaság számára nem egyértelmű, milyen jogi keretek között nyújthat szociális, oktatási vagy egészséghez kapcsolódó szolgáltatásokat.

Az sem mindig világos, hogy ezek a tevékenységek agrártámogatási, szociális, foglalkoztatási vagy innovációs forrásból finanszírozhatók-e.

A másik fontos kérdés a szakmai felkészültség. A mezőgazdasági tudás önmagában nem mindig elég ahhoz, hogy egy gazdaság sérülékeny társadalmi csoportokkal dolgozzon. Ehhez pedagógiai, szociális, mentálhigiénés vagy egészségügyi együttműködésre is szükség lehet.

A sikeres modell ezért nem azt jelenti, hogy a gazdának mindenhez értenie kell, hanem azt, hogy megfelelő partnerekkel tudjon együtt dolgozni.

A bizalom szintén kulcskérdés. A szociális farm akkor tud jól működni, ha a résztvevők, családtagok, intézmények és helyi közösségek is értik, mi történik a gazdaságban, és milyen célokat szolgál a program.

Ehhez átlátható működésre, jó példák bemutatására és mérhető eredményekre van szükség.

Az EGSZB meghallgatása éppen ezért nemcsak elméleti vitát jelentett, hanem gyakorlati kérdéseket is felvetett: hogyan lehet a meglévő jó példákat nagyobb léptékben alkalmazni, milyen uniós és nemzeti szakpolitikákba illeszthető a szociális gazdálkodás, és hogyan lehet biztosítani, hogy a farmok ne adminisztratív terhek között vesszenek el, hanem valóban helyi innovációs szereplőkké váljanak.

A szociális gazdálkodás egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy egyszerre emberközeli és rendszerszintű válaszokat kínál. Emberközeli, mert konkrét embereknek ad munkát, közösséget, fejlődési lehetőséget és kapcsolatot a természettel. Rendszerszintű, mert új módon kapcsolja össze az agráriumot a szociális ellátással, az egészségmegőrzéssel, az oktatással és a vidékfejlesztéssel.

Forrás: Konkoly Marianna, magyarmezogazdasag.hu