Rövid lánc, hosszú hatás – RELEXPO 2025
A jövő élelmezése nem a hipermarketek polcain, hanem a helyi gazdaságokban dől el. Az idén negyedik alkalommal Jakabszálláson megrendezett RELEXPO-n felsorakozó szakemberek egyetértettek: a rövid ellátási láncok és a kistermelők nemcsak válságállóbbá teszik az országot, hanem visszaadják az élelmiszer valódi értékét.
A rövid ellátási láncok térnyerése a hazai agrárpolitika egyik sarokkövévé vált az elmúlt években – erről beszélt Felkai Beáta, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára a RELEXPO megnyitóján. Hangsúlyozta, hogy a közétkeztetés területén már évek óta előírás, hogy az alapanyagok 80 százalékát rövid ellátási láncokból kell biztosítani, és az ellenőrzések alapján ez az arány teljesül is. Az Agrárminisztérium a szabályozás és a programok szintjén is támogatja a helyi élelmiszer-előállítást, az elmúlt időszakban több intézkedéssel is segítette a kistermelőket és a helyi élelmiszer-előállítást. A módosított „flexi” rendelet több kategóriában biztosít lehetőséget termék-előállításra, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) honlapján pedig elérhető a gyakran ismételt kérdések gyűjteménye, amely a biztonságos élelmiszer-előállításban nyújt segítséget. A tényleges eredményekhez elengedhetetlen a szereplők aktív részvétele és együttműködése.
Fieszl Csaba, a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. Vidék- és Térségfejlesztési Támogató Egységének vezetője szerint a RELEXPO lehetőséget teremt a helyi termelők számára, hogy bemutatkozzanak és kapcsolatokat építsenek. Kiemelte, hogy a Közös Agrárpolitikai Stratégiai Terv is támogatja a rövid ellátási láncok megszervezését, a fiatal gazdák indulását vagy éppen a generációváltást. Sikeres példaként említette a Nyitott Porta Napok programsorozatot, amely hozzájárult a termelők diverzifikációs lehetőségeinek bővítéséhez.
Az országban működő több mint 21 ezer kistermelő jelentős része tevékenykedik Bács-Kiskun vármegyében – hívta fel a figylemet Gáspár Ferenc, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Bács-Kiskun vármegyei elnöke. A kamara hosszú évek óta támogatja a helyi termékértékesítést, például a kecskeméti termelői piac működtetésével is. Kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok fejlődése sokáig lassú volt, de az elmúlt évek válságai – köztük a járvány és a háborús gazdasági helyzet – egyértelművé tették, hogy a helyi, egészséges élelmiszer stratégiai jelentőségű.
A Kislépték Egyesület elnöke, Kujáni Katalin a rendezvény fejlődését méltatta: három év alatt többszörösére nőtt a kiállítók és látogatók száma. Kiemelte, hogy a szervezet célja olyan tudás és eszközök átadása a kistermelőknek, amelyek segítenek alkalmazkodni a klímaváltozás, a piaci ingadozások és természeti károk okozta kihívásokhoz. A Kislépték Egyesület új szakmai magazinja, a Termelők és tájak szintén ezt a küldetést szolgálja, bemutatva a hazai tájegységek értékeit és a helyi termelők munkáját.
Előadásában rámutatott: a globális élelmiszer-ellátásban egyre kisebb arányban jelennek meg a helyi termékek, miközben a nagyipari élelmiszer-előállítás folyamatosan növeli részesedését. A Kislépték Egyesület elnöke szerint e trend megfordításának kulcsa a lokalitás megerősítése, vagyis a helyi adottságokra, kapacitásokra és tudásra épülő élelmiszerrendszerek fejlesztése. Ehhez elengedhetetlen a helyi feldolgozók és logisztikai infrastruktúra kiépítése, különösen a közétkeztetési rendszerekben. Példaként említette, hogy egyes termelők ma is több száz kilométerre kénytelenek szállítani állataikat vágásra, ami életszerűtlenné teszi a helyi ellátást.
Az előadó kiemelte: a diverzifikáció – például az agroturizmus – jelentheti a kistermelők számára a kiutat a gazdasági bizonytalanságból és az elszigeteltségből. A Nyitott Porta Napok programsorozat sikeresen mutatta meg, hogy a fogyasztók részéről erős az igény a közvetlen kapcsolatra és az élményszerű vásárlásra. Ugyanakkor hangsúlyozta: a termelők jelentős része nincs tisztában az őket érintő kedvező szabályozásokkal, például a bemutató gazdaságokra vagy őstermelői kóstoltatásra vonatkozó lehetőségekkel. Ennek orvoslásához tudásátadásra, kommunikációra és mentálhigiénés támogatásra van szükség. A jövő élelmiszerrendszerében csak azok a termelők tudnak fennmaradni, akik kapcsolódni tudnak egymással, a fogyasztókkal és a segítő szervezetekkel – zárta gondolatait Kujáni Katalin.
Az eseményen átadták az Év Segítő Hatósági Szakembere díjat, amelyet idén hat kitüntetett vehetett át.
Szalai Ádám, az ELTE KRTK Regionális Kutatási Intézetének tudományos munkatársa és a Neumann János Egyetem óraadója a Homokhátságot érintő legsúlyosabb problémákra hívta fel a figyelmet. A Homokhátság – amely 117 települést ölel fel három megyében – problémái többszintűek: vízügyi, mezőgazdasági, társadalmi és intézményi hiányosságok egyszerre jelentkeznek. Az elöregedés, a negatív vándorlási egyenleg és a töredezett fejlesztéspolitika mind hozzájárulnak a térség lemaradásához. Az előadásban bemutatott példák között szerepelt olyan alkalmazott ökológiai projekt is, amely napelemparkokba telepített virágos magkeverékekkel biztosít ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ezek a keverékek beporzókat támogatnak, kiszorítják a gyomokat, csökkentik a karbantartási igényt, és növelik a biodiverzitást, miközben a termőföldek funkcionálisan is értékesek maradnak.
A mezőgazdasági termelésnek a rejtett társadalmi és környezeti költségeket is figyelembe kell vennie – mondta Kálmán Zoltán, Magyarország korábbi ENSZ-képviselője. A volt nagykövet, aki 2003 és 2008, valamint 2014 és 2021 között Magyarország állandó képviselője volt az ENSZ római székhelyű élelmezési és mezőgazdasági szervezeteinél, a RELEXPO előadójaként a globális élelmezési rendszer átalakításának szükségességéről beszélt. Hangsúlyozta: a jelenlegi rendszer súlyos egyensúlyhiányokat hordoz, hiszen miközben több mint 700 millió ember éhezik, a világ népességének harmada nem jut egészséges és tápláló élelmiszerhez, ám a probléma nem a termelés elégtelenségében keresendő, hanem a szegénység, az egyenlőtlenségek és az igazságtalan elosztási mechanizmusok következménye.
Kiemelte, hogy az élelmiszerek mai ára nem tükrözi a valódi társadalmi és környezeti költségeket, mint például a talajpusztulás, a klímaváltozás vagy az egészségügyi kiadások, amelyek a rossz minőségű élelmiszerek következményei. A FAO kimutatása szerint ezek az úgynevezett „rejtett költségek” globálisan meghaladják az élelmiszerfogyasztás éves értékét, és a világ GDP-jének közel 10 százalékát teszik ki. Kálmán szerint a fenntartható élelmezési rendszer alapja az, hogy az élelmiszerek ára tükrözze a teljes valós költséget, és a döntéshozók olyan támogatási rendszert alakítsanak ki, amely a környezetet kímélő és társadalmilag hasznos termelést részesíti előnyben.
Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Fotó: Pelsőczy Csaba
