Hagymás kalandok: interjú Fecske Gáborral

A mezőgazdaságot sújtó kihívások ellenére Fecske Gábor jászboldogházi termelő továbbra is kitart hivatása mellett. Évtizedes családi hagyományt visz tovább, 100 hektáron folytat szántóföldi és kertészeti munkát, miközben a hagymatermesztésben generációk közös munkáját őrzi.

Fecske Gáborral Jászboldogházán készítettünk interjút.

– Gábor, hogyan kezdődött az útja a mezőgazdaság felé?

1990. november 27-én születtem Jászboldogházán, földműves családban. Édesapám, édesanyám és mindkét nagyszülői ágon a család mezőgazdasággal és állattartással foglalkozott, így számomra természetes volt, hogy felnőttként én is ezt a hivatást választom.

– Milyen tanulmányok vezettek a gazdálkodói pályához?

A helyi általános iskola után Szolnokon, a Széchenyi Gimnáziumban tanultam tovább, majd 2014-ben a Szolnoki Főiskolán szereztem mezőgazdasági mérnöki diplomát.

– Mivel foglalkozik jelenleg a családi gazdaság?

Édesapámtól vettem át a vállalkozást, és ma is szántóföldi növénytermesztéssel és kertészettel foglalkozom, összesen 100 hektárnyi területen. A termesztett növények közé tartozik az őszi búza, a durumbúza, az őszi káposztarepce, az őszi árpa, a tritikálé, a napraforgó és a kukorica.

– A hagymatermesztés különleges helyet foglal el önöknél. Hogyan zajlik ez a családban?

Szüleimmel több hektáron termesztünk vöröshagymát, lilahagymát és a különlegességnek számító sonkahagymát is. A megművelés, betakarítás és válogatás teljes mértékben családon belül történik, külső munkaerő nélkül. A 87 éves nagymamám is aktívan részt vesz a folyamatokban, kiváló egészségi állapotban.

– Hogyan látja a mezőgazdaság helyzetet?

Sajnos elég elkeserítőnek tartom. Az ágazatot az aszály, a klímaváltozás, a globális piaci hatások és az ukrán befolyás is nehéz helyzetbe hozzák. Mégis igyekszem pozitívan hozzáállni, mert ezt a szakmát csak úgy lehet jól csinálni, ha az ember szereti, amit csinál. A családom teljes mértékben támogat – a szüleim és a mennyasszonyom is –, és ha erőnk engedi, nem adjuk fel.

– Mit üzenne zárszóként a gazdálkodó közösségnek?

Egy mezőgazdász mindig abban bízik, hogy a természet kegyes lesz, és a munkánk gyümölcse időben és szépen beérik. Remélem, hogy a közösség továbbra is megbecsüli a gazdák munkáját, és együtt egy fenntarthatóbb, termékenyebb jövőt tudunk építeni. Bízom benne, hogy minden elvetett maggal újra értéket teremtek minden új évben.

Forrás: Pap Béla, Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.