Cérnametélt csigatésztával

„ÁLDÁS!” – ez szerepel azon a cérnametéltvágó kis eszköz oldalán, amit Sósné Erdelics Anett talált dédnagymamája halála után a konyhában. Akaratlanul is lecsapott rá, és azóta is mint égi jelet mutatja és emlegeti. Ő és férje, Sós Tibor ugyanis tésztakészítésre adta a fejét, és ebben a déditől maradt örökségben biztató jelet véltek felfedezni. 

Igaz, hogy az indulás irgalmatlanul nehéz volt, a hatóságok nagy részénél szó szerint a lehetetlent kérték, míg másoktól nem várt nagylelkű támogatást kaptak. Erről beszélgettünk a cég tulajdonos asszonyával.

Léta Tészta Kft. Ez a név egyre jobban cseng a szakmában, elég csak rátekinteni a csomagolásra, a benne lévő különböző tésztafélékre, azok mind magukért beszélnek. Napjainkban hetente megközelítően 2 tonna árut készítenek, és ehhez 3 embert alkalmaznak. Az alapanyagot, legalábbis a nagyobbat, a lisztet a Hajdú Gabona Zrt.-től vásárolják. A búzaliszten kívül használnak más alapanyagot is, például csicseriborsó- és vöröslencse-lisztet, amelyeket gluténmentes termékekkel foglalkozó cégtől szereznek be.

Honnan az ötlet?

A válasz többcsatornás is lehet. Anett asszony közgazdászként végzett Nyíregyházán, és mint az ilyen emberhez, a gazdasági több lábon állás mindig is közel állt hozzá.

Ő és férje egyaránt a mezőgazdaságban nőtt fel Létavértesen, ahol gyerekkoruktól kezdve foglalkoztak különböző növények ter­mesztésével. Mind a mai napig vállalkozásban termesztik a paprikát, a káposztát és a tormát.

Létavértesen a rendszerváltozás után láttak egy kis üzemet, de nem tudták, hogy mi az. Erdelics József, az édesapa aztán megsúgta, hogy az valamikor téesz-melléküzemágként, tésztaüzemként működött, amire a férje is emlékezett. Ráadásul a szakdolgozata témájául ezt az élelmiszergyártást választotta, tehát egyre közelebb került az élelmiszeriparhoz.

A kezdet nem is lehetett volna nehezebb. Annak idején előírás volt, hogy aki ilyen vállalkozásba kezd, annak kötelező a pékipari képzettség, legalábbis ezt írta elő az ÁNTSZ. Ma már elfogadják, ha valakinek van többéves gyakorlata, de honnan legyen, ha éppen most akarja kezdeni. Férje inkább műszaki ember, jelenleg a kiszállítás az ő feladata, de volt buszsofőr is, ahol sok hasznos információhoz jutott. A termékeiket boltról boltra kéthetente viszik, a közbeeső üres héten pedig a nagykereskedőknek szállítanak.

A vállalkozni vágyók hitelfolyósítása nem mindig zökkenőmentes. Ők mégis arra az elhatározásra jutottak, hogy megpályáznak egy élelmiszeripari kiírást, és készítenek egy tésztaüzemet. Nyertek 35 millió forintot, amely nagy örömöt hozott, ám gyorsan kiderült, hogy a kis tésztaüzem létesítési költsége sokkal magasabb, mint a betervezett és pályázati összeg együtt. Saját forrásaikat is mozgósítva sem jutottak a végső megoldásig. El kellett készíteni az épületet, és a mellettük lévő 100 méternyi kis utcát is le kellett aszfaltozniuk, természetesen saját költségen. Néhány adminisztratív fennforgás után az épületek elkészültek, majd megrendelték a gépeket. Anett asszony beletemetkezett az internetbe, főként az olasz eszközök tetszettek meg neki.

Megkezdődött a gyártás, aztán ezzel párhuzamosan elindult az értékesítés, a tészta eladása. Nem teljesen új szereplőként fogtak munkába, mert savanyúságokhoz szállítottak alapanyagot, zöldségfélét, megbízva a régi kapcsolatban. Már említettük, hogy a férje Létavértesen busz­sofőr is volt – hihetetlen nagy ismeretségi körrel –, ebből kiindulva reménykedtek abban, hogy meghódítják a piacot. Sejtették, hogy nem lesz könnyű, de hogy ilyen akadályokkal kelljen megküzdeniük, az véletlenül sem jutott eszükbe.

A számok és adatok mögött már-már megoldhatatlannak tűnő feladatok húzódtak. Ők kiváló minőségű házi jellegű 4 és 8 tojásos termékeket gyártanak, amihez liszt, tojás és víz kell. A pályázat szerint kötelező volt 6 főt foglalkoztatniuk, akiknek a járulékai és bérei rányomták bélyegüket a mindennapokra. Úgy kalkuláltak, hogy a költségekbe építik, és úgy értékesítik a termékeket, ám mindez meglehetősen hosszú ideig nem hozott sikert. Az ár hallatán a vevők zöme – gondolom, megszokásból is – azonnali árcsökkentési igénnyel reagált, jóllehet, elfogadható árakat ajánlottak.

Cseppet sem könnyű hitel

Térjünk vissza a pályázatra, az önerőre, a hitelre és a beruházás megvalósítására. A pályázaton 2011-ben nyertesként hirdették ki őket, az üzem 2012-re készült el. Igen ám, de közben elfogyott a pénz és elkezdtek hitel után járni. A lehető legnagyobb udvariassággal fogadták őket, majd miután meghallgatták a kérésüket, a következő egyszerű kérést szegezték nekik: mutassák fel az elmúlt 3 év tényadatait, számait! Na, de olyan nincs, most kezdenék a vállalkozást, induló cégként hogy lehet ilyet kérni? Saját fedezetük volt mindenre, ám ez nem érdekelte az illetékes pénzintézeteket. Bankról bankra vándoroltak, és állandóan visszatért a kérés, mutassák az elmúlt 3 év adatát. Akkor csoda történt, mert létavértesi ismeretségen keresztül eljutottak Nyíregyházára, ahol segítséget kaptak. Végül megfelelő telket Kokadon találtak, nem is túl drágán. A szót tett követte, ma Kokadon működik a Léta-Tészta Kft.

Az elkeseredés, hogy bár minden szándékukkal alkotni szeretnének, mégsem tudják megvalósítani a terveiket, kedvező fordulatot vett. A nyíregyháziak adtak pénzt, a munkaügyi központban elmagyarázták, hogy ki mehet hozzájuk dolgozni, igaz, az ÁNTSZ változatlanul közölte, hogy kell a pék- vagy cukrászvégzettség.

Az biztos, hogy aki az élelmiszeriparban és benne a száraztésztaiparban valamiféle sikerre szeretne számítani, ott a higiéniával, annak megtartásával tisztában kell lennie. Örülnek, hogy a szomszédban élő házaspár és egy létavértesi dolgozó segít nekik a tésztakészítésben és csomagolásban, és tisztességesen és becsületesen végzik feladatukat. Erről a tevékenységről azért tudnunk kell, hogy a hozzáadott értékben az élelmiszeriparon belül a jobb helyezettek közé tartozik.

A tojás is sokat hozzátesz

A liszt mellett másik fontos alapanyag a tojás. Ezt először itthonról kezdték el beszerezni, de változtattak rajta, és a határ túloldaláról, Nagyvárad mellől, Hegyközkovácsiból (amit a cég egyik ismerőse ajánlott nekik) heti néhány száz kilo­gramm tojáslevet vesznek meg. Bár közben húzódik az országhatár, a távolság így is nagyon kicsi, és az EU-n belüliség nagyon megkönnyíti ezt a kapcsolatot is. A tojáslé így frissen, tisztán érkezik (nálunk e termék neve melanzs), melyből évente 13 ezer kilogramm szükséges. Az egyezség szerint minden héten szerdán hozzák az összes szükséges dokumentációval és engedéllyel a higiéniai értelemben kifogástalan, praktikus formátumú alapanyagot, hűtve szállítják, így még nyáron sincs vele gond.

Ha mai viszonyok között építenénk ilyen üzemet, az több százmillió forintba kerülne. Ennyibe kerülnének a gépek, maga a telephely az épülettel, raktárral együtt. A Léta-­Tészta jelenleg 25-féle terméket gyárt, a levesbetéttől a körettésztán át, a gluténmentes termékek soráig. Ez utóbbi azt bizonyítja, hogy nagyon is adnak az egészséges életmód követelményeire. A szárazáru-előállításnál az olasz tésztagyártó, -dagasztó óránkénti teljesítménye 200 kilogramm. Ez automatikusan dagasztja, forgatja a tésztát, mindent maga szabályoz.

A tartályban vákuumtechnológia működik, emiatt a benne lévő tészta sohasem szárad ki. Szembeötlő, kimondottan szép színű valamennyi termék.

A legnehezebb lépés

Végezetül eljutottunk a tésztagyártók ma ismert legnehezebb munkájáig, az értékesítésig. A kereskedőkkel nehéz megalkudni, mondhatni, ez egy külön művészet. A fizetés feltételeiben vannak különbségek, függően attól, hogy a vásárlójuk milyen típusú eladó. A kisboltok azonnal fizetnek, a kis- és nagykereskedők 8-30 nap között utalják át a tészta árát, kivel hogyan sikerül egyezséget kötni. Ez aztán gondot okoz a tésztaüzemben, mert a pénz meglehetősen nehezen fut be az ő számlájukra, de az alkalmazottakat tökéletes rendben, pontos időben kell kifizetni.

Honnan ez az elszántság, eltökéltség? Anett asszony mindezt azzal magyarázza, hogy a mezőgazdaságból jön, a szüleitől is ezt szokta meg, számára ez a természetes.

Sokat dolgozik édesapjával közösen ma is a zöldségtermesztésben: paprikát, tormát, fejes káposztát termesztenek, ezekhez kell a kézi munkaerő. Nyáron éget a nap, ősz végén a káposztát fagyban kell szorongatni, mindezt elég nehéz elviselni, ám ő ennek ellenére szereti ezt a munkát.

A zöldség értékesítésénél másabb a helyzet, ott prompt piac működik, nem lehet 2 hét szavatossággal tervezni.

Élelmiszert gyártani, készíteni számára igen jó érzés. Saját termékeikre büszke, mert ők gyártják, készítik, a dizájntól kezdve a csomagolásig mindent. Ezt is otthonról hozta, mint azt, hogy a mai napig szeret kapálni. Úgy van vele, hogy inkább kapál két napon keresztül látástól vakulásig, mint egy napig az irodában intézze az ottani ügyes-bajos dolgokat, de persze ezt is megcsinálja. Reggelente fél 4-kor ébred, elkészül és indul a tésztaüzembe, hogy mire a többiek megérkeznek, minden kész legyen, a termelést ne akadályozza semmi.

Mostanra már bejáratódott az egész folyamat, vannak kiváló referenciáik, például a SPAR, ami egyben minőségi garancia is a többi vevő számára.

A jó cérnametéltnek is kell a cégér (a bor után szabadon), ezért ahova csak tudnak, elmennek vásárokra, kiállításokra. A nyár végén Debrecenben futottunk össze a Farmer Expón, ott kaptak díjat, mi pedig véletlenül egymás mellé ültünk, innen az ismeretség.

Akkor most már minden rendben van, és mehet az üzem a mostani teljesítményével. Nem jól saccoltam, bár az, hogy feladják, még a legnagyobb nehézségek idején sem jutott az eszükbe. Beszélgetés közben Anett asszony szemébe egyszer csak könny szökött, amikor ahhoz a témához ért, hogy hogyan került Nyíregyházára, egyetemre. Ő érettségizett, édesanyja pedig 38 évesen akkor hunyt el. Azt már nem tudta meg, hogy a lányát felvették. Egészen másfajta párásság jelent meg a szemében, amikor a két polgármestert, Menyhárt Károlyt és Osváth Istvánt említette, akik segítsége elévülhetetlen eredményeket hozott a számukra. Amikor a jövőről kérdeztem, akkor is a szemét figyeltem, és rögtön felragyogott. Igen, szándékukban áll az épületet bővíteni, a csomagolást automatizálni és terjeszkedni külföldön. Jelenleg Erdélybe, Marosvásárhelyre, Gyergyószentmiklósra szállítják a Léta-Tészta Kft. kiváló termékeit, mely piacot tervezik tovább bővíteni.

Forrás: Avar L., Magyar Mezőgazdaság