Jövőkép és kihívások a hazai vidékfejlesztésben

2026. május 22.
LEADER
rendezvény beszámolók
Vidék- és Térségfejlesztési Támogató Egység
Fieszl Csaba
LEADER Egyesületek Szövetsége
Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium

A LEADER Egyesületek Szövetsége és a Nemzeti KAP-hálózat közös szervezésében lezajlott Országos Szakmai LEADER Nap fókuszában a vidékfejlesztés jelenlegi nehézségei, a forráslehívások felgyorsítása és az uniós agrártámogatások jövője állt. A szakértők a túlélési átállás és a közösségek megerősítésének fontosságát hangsúlyozták.

A LEADER Egyesületek Szövetsége (LESZ) és a Nemzeti KAP-hálózat Vidék- és Térségfejlesztési Támogató Egysége országos szakmai napot rendezett a Herman Ottó Konferencia Központban, ahol a résztvevők a vidékfejlesztési politika jövőjéről és az aktuális támogatási kérdésekről egyeztettek.

Megnyitójában Fieszl Csaba, a Vidék- és Térségfejlesztési Támogató Egység igazgatója az együttműködés fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy a jövőtervezés mellett a források mielőbbi lehívása, valamint azok hasznosulása a vidék- és közösségfejlesztésben most a legfontosabb feladat.

Szabó Mátyás, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium képviseletében arról beszélt, hogy a helyi akciócsoportok hosszú ideje nehéz helyzetben működnek az elhúzódó támogatási folyamatok miatt. Hangsúlyozta, hogy a minisztériumi struktúra átalakulását követően gyorsító intézkedésekre készülnek a LEADER-kifizetések és a helyi pályázatok ügyintézésében. „Nem türelmet kérünk, hanem belátást. Az elmúlt húsz évben elég sok türelmet gyakoroltak a HACS-ok” – fogalmazott. Kitért a Szent István vidékfejlesztési programra is, amely tíz falunként évi egymillió forintot biztosítana.

Zsán-Klucsó Klaudia (Agrárminisztérium) megerősítette: bár új kötelezettségvállalás épp nem történik, a háttérmunka zajlik, a kifizetésekhez pedig fel kell pörgetni a tempót. A VP zárásakor 103 HACS esetében 116,6 milliárd forintos igény futott be, míg az új KAP Stratégiai Tervben a 105 HACS számára összesen 56,8 milliárd forint fejlesztési és 12,9 milliárd forint működési forrás áll rendelkezésre.

Új uniós keretek és a Vidéki Paktum

Finta István (LESZ, ELTE-KRTK tudományos főmunkatárs) a fejlesztéspolitika uniós átalakulásáról beszélt. Kiemelte, hogy a források egyetlen alapba koncentrálódnak, a döntés tagállami hatáskörbe kerül, miközben a korábbi uniós garanciák elvesztek. Szerinte az integrált megközelítés hazai alkalmazása eddig kudarcos volt, az új egységes alap azonban lehetőséget kínál az áttörésre a folyamatos „kialakít-tesztel-kijavít” módszerrel és a többszintű partnerség érvényesítésével.

Ocskó Edina, a Rural Pact koordináló bizottságának tagja az EU 2040-ig szóló vidékfejlesztési jövőképét mutatta be. A Vidéki Paktum célja egy olyan platform létrehozása, amely felerősíti a vidéki hangokat. Felhívta a figyelmet az idén, 2026 áprilisában létrejött Magyar Vidéki Paktumra, hangsúlyozva az agráriumon túlmutató célzott fejlesztések fontosságát. Kiemelte: a helyben maradás jogának támogatása a források legalább 30 százalékát indokolná.

Demográfiai krízis és túlélési átállás

Németh Nándor (KIFESZ) a szegénység és a demográfia összefüggéseit vázolta fel. A magyar lakosság mintegy 20 százaléka küzd kirekesztődéssel, ami elsősorban a falvakat érinti. A születésszám történelmi mélyponton van: az óvodába lépők száma idén 70 ezerre esett a hálózat 100 ezres kapacitásához képest. Ez drasztikus intézménybezárásokhoz és az oktatást féltő családok elvándorlásához vezet, ami már nem pusztán oktatáspolitikai, hanem vidékfejlesztési kihívás. Ezen a tendencián a 300 ezer embert érintő Felzárkózó Települések (FETE) program is próbál enyhíteni.

Gelencsér Géza (LESZ alelnök) a geopolitikai és ökológiai válságokra utalva a „zöld átállás” helyett a „túlélési átállás” kényszerét hangoztatta. A vidék szerinte az alkalmazkodás legfőbb terepe, különösen az energetika és a vízvisszatartás területén. Szavaiból éles kritika is megfogalmazódott: a vidékfejlesztési források háromnegyede tisztán agrárfejlesztésre megy el. Emiatt a vidéki társadalom sebei nem gyógyultak be, a lakosság elöregedett, a helyi természeti erőforrásokat pedig gyakran külső befektetők használják fel, miközben az ország extrém magas importfüggősége továbbra is fennmaradt.

Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.