Generációváltás a magyar agráriumban

Személyes történeteken keresztül mutatták be fiatal gazdálkodók, hogyan valósul meg a generációváltás a magyar mezőgazdaságban. A Budapesti Corvinus Egyetemen rendezett szakmai fórumon hat fiatal gazda számolt be tapasztalatairól, kihívásairól és lehetőségeiről.

A Generációváltás a XXI. században – Fókuszban a gazdaságátadás és a generációs megújulás kérdése című rendezvényt a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft., a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Budapesti Corvinus Egyetem közösen szervezte. Az esemény célja az volt, hogy segítse a családi gazdaságok hosszú távú fennmaradását és a fiatal generációk bevonását a mezőgazdaságba.

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői – Giricz Patrik (Gyomaendrőd), Horváth-Nyéki Ágnes (Ács), Lehoczki Áron (Kecel), Kozma Tibor (Csikvánd), Ludányi Gábor (Gyöngyöstarján) és Szabadka Péter Pál (Kömlőd) – többek között azt is elmondták, hogyan kapcsolódtak be családi gazdaságaik működtetésébe.

Volt, aki közgazdasági pályáról tért vissza a mezőgazdaságba, mások már gyermekkoruk óta részt vettek a munkákban. Többen hangsúlyozták, hogy nem a hagyomány, hanem a személyes meggyőződés vagy éppen a kihívások keresése indította el őket ezen az úton. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a generációváltás nem csupán formális átadás-átvétel, hanem hosszabb, bizalmon és közös célokon alapuló folyamat.

Szabadka Péter Pálnak fontos, hogy a saját világlátása is helyet kapjon a működésben: „Ha 15 év múlva ugyanazt csinálnám, mint amit apám 15 éve csinált, az engem lelohasztana. Nekem is bele kell tennem a saját erőfeszítéseimet, meg kell valósítani a saját elképzeléseimet.”

„Számomra a visszaigazolás az volt, amikor apám már nem irányítani akart, hanem segíteni.” – fogalmazott Ludányi Gábor.

Lehoczki Áron szerint a váltás sikeressége azon múlik, hogy az új generáció nem elvesz, hanem hozzáad a gazdasághoz: „Az a cél, hogy ne az előző generáció által megteremtett értékekből éljünk, hanem hozzá tudjunk tenni valamit a közöshöz.”

A siker a közös fejlődésben rejlik Horváth-Nyéki Ágnes számára: „Hosszú ideig kellett győzködni apukámat, hogy próbáljunk ki új dolgokat. Ma már ő mondja, hogy nézzük meg, mire jó a drón.”

Giricz Patrik úgy látja, a bizalom a kulcs: nagypapája 85 éves, de még mindig részt vesz a munkában. Hagyja, hogy az utód hibázzon, de segít, ha kell. „Ez számomra érték.”

Kozma Tibor a folytonosságot emelte ki: „Nekünk annak idején nem volt, aki segítsen. Most a gyerekeim már mellettem vannak. Remélem, nekik könnyebb lesz, és együtt tudjuk tovább építeni a családi örökséget.”

A gazdaságátadást támogató pályázati konstrukciókról is szó esett a szakmai fórumon. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői saját tapasztalataik alapján értékelték a programot. A fiatal gazdák egyetértettek abban, hogy a generációváltás nem csupán gazdasági, hanem mélyen emberi, bizalmon alapuló folyamat.

Giricz Patrik elmondta: részt vesznek a pályázati folyamatban, és az első körös jelentkezést követően jelenleg az eredményre várnak. „A kiírás feltételeinek viszonylag könnyen meg tudtunk felelni, ugyanakkor az eljárás költségei, például az ügyvédi díjak jelentősek. Kíváncsian várom, mennyire lesz gördülékeny az ügyintézés, különösen annak fényében, hogy korábban magasabb támogatási összegekről is szó volt, mint ami végül elérhetővé vált” – tette hozzá.

Horváth-Nyéki Ágnes tapasztalata nem egyedi: „Ma nehéz egy gazdaságot vezetni. Egy embernek nyolc szakmát kell tudnia egyszerre: agrármérnök, könyvelő, ügyintéző… és közben még a földre sem jut ki az ember.” A pályázati kiírásról úgy véli, kisebb támogatási összegek ellenére is sok gazdálkodó számára jelenthet segítséget a konstrukció, ugyanakkor a lebonyolításban vannak kihívások. „Számomra a legnagyobb nehézséget az állandóan változó határidők és a dátumok követése jelenti. Sok értelmezési kérdés csak utólag, külön egyeztetések során vált világossá, holott ezeket már a pályázatvezetőnek tisztáznia kellett volna” – fogalmazott.

Lehoczki Áron kiemelte: náluk a nagyszülő gazdaságát kívánják átadni, az ehhez szükséges pályázatot ő maga nyújtotta be. „A konstrukció önmagában nem bonyolult, az igazi nehézséget a családon belüli egyeztetések jelentik. Még akkor is, ha nem kell tulajdonjogot átadni, csupán földhasználatot, ez sok esetben vitás pont lehet. Emellett más pályázati formákban is aktív vagyok: jelenleg például szőlőtelepítési beruházáson dolgozom fiatal gazda támogatással.”

Kozma Tibor szerint a pályázati kiírás önmagában átgondolt, és számos szervezet – köztük az Agrárminisztérium, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a MAGOSZ – sokat tett a megvalósításért. „A probléma nem a pályázat benyújtásával van, hanem a szükséges dokumentációval. Mi több mint ezer oldalas családi gazdasági szerződést nyújtottunk be a Veszprém vármegyei földhivatalhoz. Ez minden ágazatunkat lefedi az állattartástól az erdőgazdálkodásig. A kérdés csak az, hogy a földhivatal ezt a papírmennyiséget hogyan és mennyi idő alatt tudja feldolgozni” – mondta.

Ludányi Gábor arról számolt be, hogy a szőlő- és gyümölcságazatot már korábban átvette fiatal gazda pályázat keretében, most pedig testvére és édesapja dolgozik a szántóföldi ágazat átadásán. „A földterületek tagoltsága miatt nálunk is jelentős adminisztratív kihívásokkal jár a folyamat. De összességében pozitívan állunk hozzá, és bízunk a sikeres lebonyolításban.”

Szabadka Péter Pál szintén úgy látja, hogy a pályázat kiírása egyszerű és jól érthető volt, de aggályait fejezte ki a lebonyolítási kapacitással kapcsolatban: „Ha a földhivatal valóban minden dokumentumot ellenőrizni akar, akkor komoly terhelés elé néznek. Ráadásul eddig több mint 1700 pályázat érkezett be. Most lesz igazán próba elé állítva az egész rendszer.”

A zárszóban a beszélgetés moderátora, Török Áron, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára hangsúlyozta: bár a tökéletes pályázati konstrukciót valószínűleg még nem találták fel, a jelenlegi forma – minden nehézség ellenére – jelentős lépés lehet a generációváltás támogatásában.

Forrás: Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.